Könyvek a fiziológiai látásról
A látórendszer két fő részből áll. A perifériás érzékszervben, a szemben foglal helyet az optikai rendszer és a retina ideghártya : a retina tartalmazza a szenzorokat fotoreceptoroktovábbá a fényingerek feldolgozásához szükséges kezdeti neuronkapcsolatokat. A retinában helyet hogyan lehetne pár percig javítani a látást fotoreceptorok és idegi összeköttetéseik a központi idegrendszer részét képezik.
A központi idegrendszer további részei, a látópálya és a kéreg elemzik és szintetizálják a retinában már előzetesen feldolgozott vizuális jeleket. A látórendszer teljesítőképessége több szempontból is egyedülálló. A retinában a háromdimenziós tér kétdimenziós képpé alakul, majd a könyvek a fiziológiai látásról idegrendszeri pálya a kétdimenziós képből rekonstruálja a háromdimenziós érzetet.
A percepció nemcsak a retinából jövő jelzéseken nyugszik, hanem a nem primer látókéreg az ún. A látási illúziók a látás állandó jellemzői. A vizuális illúziókat a képzőművészetek sokkal előbb felismerték könyvek a fiziológiai látásról alkalmazták, mint a kutatók. Emellett a központi idegrendszer képes arra is, hogy a figyelmet kizárólag a vizuális objektumok egy meghatározott részére irányítsa, és a többi rész — bár a retina felfogja a jeleket — figyelmen kívül marad, elnyomódik.
Valamennyi szenzoros rendszer közül a látórendszer alakítja át a legnagyobb mértékben a szenzoros sejtek ingerületét esetünkben a retinára könyvek a fiziológiai látásról képet.
Jellemző példája a vizuális percepció aktív tényezőjének a Rubin pszichológus készített. A képre nézve vagy két profilt látunk, amelyeket világos mező választ el, vagy sötét alapon lévő világos vázát. Lényeges, hogy egyszerre csak egyik változat látható. Ki lehetett mutatni, hogy amikor a kép az egyik benyomásról a másikra vált át, a látókéreg aktivitása változik: ezzel a neurofiziológia kiegészítette a régebbi pszichológiai ismeretet.
Váza vagy két arc? Váltakozó kép és háttér Az es évek kezdetétől fogva a látórendszer lett a legmélyrehatóbban vizsgált szenzoros rendszer.
A látórendszer szerkezete és működése iránti érdeklődés fő oka az a tény, hogy az elektrofiziológiai és biokémiai módszerek alkalmazhatóvá váltak a retina és a központi látópálya vizsgálatára.
- A látás alapfolyamatairól (könyv) - Tánczos Zsolt | av-multitours.hu
- Fia látása romlott
- A binokuláris diszparitás A mélységészlelés tárgyalása előtt nélkülözhetetlen néhány pszichológia alapfogalmat tisztáznunk.
Ezenkívül egyes neurofiziológusok, elsősorban Kuffler István S. KufflerD.
色盲テスト
Hubel és T. Wiesel, továbbá munkatársaik felismerték, hogy a látórendszer paradigmája lehet a központi idegrendszer működésmódjának, és ezzel az idegi működések megismerésének.
A régebbi Gestalt-pszichológiai megközelítést sikerrel ötvözték a fiziológiai vizsgálatokkal. Mindezek következtében a fényingerek feldolgozásának folyamatáról, a látásról mára több ismeret gyűlt össze, mint az összes többi szenzoros működésről. A szem optikai rendszere A látás legelső feltétele, hogy a külvilág tárgyairól megfelelő élességű kép keletkezzék a retina fényérzékelő elemein. A szem optikai apparátusa — hasonlóan a fényképezőgéphez — a külvilág fordított állású, kicsinyített és valós képét vetíti a retinára.
A szem fénytörő közegei Fénytörés akkor jön létre, ha a fény egy adott törésmutatójú közegből pl. Ilyen esetekben a fénytörés egyrészt a törésmutatók különbségétől, másrészt a határfelület geometriai adottságától sík vagy görbült felület függ. A szembe jutó fénysugárnak a retináig négy különböző törésmutatójú közegen kell áthatolnia: kívülről befelé haladva ezek a szaruhártya corneaa csarnokvíz humor aquaeusa lencse és az könyvek a fiziológiai látásról corpus vitreum.
A szem két fő törőközege a cornea és a lencse; a képalkotásban a nagyobb szerep a corneának jut. Mind a cornea, mind könyvek a fiziológiai látásról lencse gyűjtőlencseként működik. A törésmutatók és a görbületi sugarak alapján a távolba néző szemen a cornea kb. A fénytörés egysége a dioptria, a méterben kifejezett fókusztávolság reciproka. A távolba néző szem teljes fénytörése kb. Az optikai rendszer éles fókuszált képet vetít a retinára.
Fekete-fehér ábrákkal, grafikonokkal illusztrálva.
Ideális esetben minden fénytörő közeg átlátszó transzparensde az életkor előrehaladtával homályok léphetnek fel a lencsében, amik csökkentik a retinára eső fény mennyiségét. A lencse átlátszóságának csökkenése vagy megszűnése a szürke hályog cataracta. A lencsének saját vérellátása nincs, az oxigént és a tápanyagokat a környezetből diffúzióval veszi fel, és nagyon érzékeny mind az oxigén többletére, mind annak hiányára, valamint a vér glukózszintjének változásaira.
A látás alapfolyamatairól
Betegségek és sérülések a cornea és az üvegtest átlátszóságát csökkentik, és a látás elvesztésével járhatnak. Fénytörési refrakciós hibák A normális szem emmetrop, mind távol- mind közelnézéskor a látott tárgyat élesen képezi le a retinán.
Amennyiben az optikai rendszer a retina elé vagy mögé vetíti a tárgy képét, a szem ametrop. Az ametropia egyik formája a myopia rövidlátásekkor a távoli tárgy képe a retina elé kerül: ennek leggyakrabban az az oka, hogy a szem anteroposterior átmérője túlságosan hosszú.
Ha az optikai rendszer a látott tárgy képét a retina mögé vetíti, hypermetropia távollátás jön létre: ennek leggyakoribb oka, hogy a szem anteroposterior átmérője túl rövid. A myopia szórólencsével, a hypermetropia pedig gyűjtőlencsével korrigálható.
Az ideális szemben a cornea elülső felszíne tökéletes gömb része, vagyis minden egyes meridián görbületi sugara azonos.
A valóságban azonban gyakori, hogy a cornea görbülete nem teljesen szabályos, az egyes meridiánok görbületi sugarai különböznek: ez az állapot az astigmatismus vagy astigmia. Jellemző, hogy a tárgy képe részben a retinára, részben pedig a retina elé vagy mögé vetül: az állapot hengerlencsével korrigálható. A szem belnyomásának szerepe az könyvek a fiziológiai látásról rendszer stabilizálásában A szem optikai rendszere csak akkor működhet kifogástalanul, ha a cornea, a lencse és a retina egymástól való távolsága állandó.
Ezt a távolságot a szem belnyomása intraocularis nyomás tartja fent, a nyomást a csarnokvíz folyamatos keletkezése és felszívódása tartja állandóan. A csarnokvíz, könyvek a fiziológiai látásról a sugártest corpus ciliare szecernál, a hátsó szemcsarnokból a pupillán keresztül az elülső szemcsarnokba áramlik, ahol a Schlemm-féle könyvek a fiziológiai látásról keresztül a vénás rendszerbe szívódik fel.
Minthogy a szem külső burkai, az ínhártya sclera és a cornea rugalmatlanok, a könyvek a fiziológiai látásról keletkezésének és felszívásának dinamikus egyensúlya következtében a belnyomás állandó, kb.
A csarnokvíz átlagosan óránként újul meg.
Hasonló könyvek címkék alapján
A szekréció és a felszívás egyensúlyának megbomlása a szem belnyomásának fokozódásához, glaucomához vezet. A glaucomás állapot károsíthatja a retinát, vakságot okozhat. Közelre nézéshez való alkalmazkodás akkomodáció A távolba néző azaz nem akkomodáló szem fénytörő rendszere a 6 méternél távolabbi tárgyakat a retinán képezi le. Az ennél közelebbi tárgyakról érkező fénysugarak elmosódott képet alkotnak a retinán, az egyes pontok kis foltokká torzulnak.
Ahhoz, hogy a közelebb lévő tárgy képe a retinán képeződjék le, a szem fénytörését meg kell növelni. Emberben valamennyi fénytörő közeg közül egyedül a lencse fénytörése szabályozható azáltal, hogy a lencse elülső felszínének görbületi sugara megváltozik. A távolba néző szemben a többegységes simaizomból álló musculus ciliaris ellazult állapotban van, a lencsén tapadó lencsefüggesztő rostok zonula Zinnii rostok feszesek, a lencsét viszonylag könyvek a fiziológiai látásról tartják.
Közelre nézéskor a musculus ciliaris összehúzódik, a zonula rostjai előrefelé húzódnak, elhúzódnak a lencsétől, a lencse pedig saját rugalmasságának hatására — elsősorban az elülső felszínén — domborúbb lesz akkomodációs reakció. A musculus ciliaris beidegzését, az akkomodációs reakció többi összetevőjét a szemek konvergálása, pupillaszűkület a látáshoz kapcsolódó motoros funkciókkal együtt a fejezet további részében 100 jövőkép mindenkinek le.
Fiatalkorban — kb. Ez annyit jelent, hogy kb. Idősebb korban a lencse rugalmassága csökken, a musculus ciliaris összehúzódását követően a görbületi sugár nem változik, a lencse közelre könyvek a fiziológiai látásról is lapos marad.
Ennek következtében könyvek a fiziológiai látásról fixált közeli tárgy képe a retina mögött keletkezik. Ez az állapot a presbyopia, amely gyűjtőlencsével korrigálható. A fotoreceptorok működése és a fényingerek feldolgozása a retinában A retinát belülről az üvegtest corpus vitreumkívülről a pigmenthámsejtek rétege határolja A pigmenthámsejteknek kettős funkciójuk van: 1. A fotoreceptorsejtek a retina legkülső rétegében helyezkednek el, így a fénynek a retina valamennyi rétegén át kell hatolnia; a fotoreceptorokat fedő idegsejtek azonban áttetszőek, fényelnyelésük és -visszaverésük minimális.
Tánczos Zsolt
Egyetlen helyen, a fovea centralis területén, a csapok közvetlenül érintkeznek az üvegtesttel; ez a jobb felbontást, az éles kép kialakulását segíti elő. Az áttekinthetőség kedvéért a részletek ismertetése előtt röviden összefoglaljuk a retina jelfelfogó és jelanalizáló működését. A fotoreceptorok sötétben részlegesen depolarizált állapotban vannak, transzmitterleadásuk jelentős.
Az elnyelt fotonok hatására a fotoreceptorok minden esetben hiperpolarizációval válaszolnak, ennek következtében transzmitterleadásuk csökken. A fotoreceptorokhoz kémiai synapsissal csatlakoznak a bipoláris, továbbá a horizontális sejtek interneuronok. Az ingerületátadás ezen a szinten elágazik: a transzmitterleadás csökkenésének hatására egyes sejtek depolarizációval válaszolnak előjelváltásmás sejtekben hiperpolarizáció következik be előjelváltás nincs.
A retina projekcióját az interneuronokhoz kémiai synapsissal csatlakozó ganglionsejtek képezik. A fotoreceptorsejtek, bipoláris sejtek és horizontális sejtek válasza gradált, akciós potenciált könyvek a fiziológiai látásról generálnak; a ganglionsejtek és az amakrin sejtek egy része a bemenő jelzések hatására az akciós potenciál sorozat frekvenciájának megváltoztatásával reagálnak.
Ezeket a folyamatokat részletezzük az alábbiakban. A szem vázlata horizontális metszeten. Nem tüntettük fel a vázlaton, hogy a fotoreceptorok a pigmentepithelsejtekkel határosak, az egyéb neuronalis elemek az üvegtest felé esnek.
Jelszó-emlékeztető kérése
Fotoreceptorsejt típusok: pálcikák és csapok Az evolúció során két fotoreceptor típus, a pálcikák és a csapok alakultak ki: ezek aránya és jelentősége a látásban könyvek a fiziológiai látásról egyes emlős fajokban különbözik. A retinán belül a kétféle fotoreceptor elhelyezkedése eltérő fajkülönbség is van : emberben a retina központjában a fovea centralisban csak csapok vannak, a pálcikák a retina perifériáján találhatók.
A pálcikák rendkívül kis fényintenzitást képesek detektálni optimális esetben, teljesen sötétadaptált állapotban egyetlen rájuk eső foton képes az aktiválásukraa pálcikák válaszát viszont már közepes intenzitású fény telíti. A pálcikák — nagy fényérzékenységüknél fogva — gyenge megvilágítás mellett is működőképesek, ezek felelősek az éjjeli látásért ún. A retinán belül egy-egy ganglionsejtnek több pálcika ad át ingerületet, ezzel a fényérzékenység tovább fokozódik, a térbeli felbontóképesség látásélesség 1 romlik.
A pálcikák nappali megvilágítási körülmények között nem szerepelnek a látásban.
A pálcikák nem különböztetik meg a különböző hullámhosszúságú fényt azaz nincs színmegkülönböztető képességükakromatikusak. A csapok fényérzékenysége kisebb, mint a pálcikáké, és nagyobb fényintenzitás-tartományban működnek. A nappali látás a csapok működését igényli. Gyenge fényviszonyok mellett a csapok nem érzékelik a fényt, de ingerküszöbük felett igen nagy fényintenzitás-tartományt fognak át, normális nappali fényviszonyok mellett válaszuk nem telítődik.
A csapok és a hozzájuk csatlakozó pályák felelősek a színlátásért l. A csapok Vologda szemészeti kórház kevésbé konvergálnak a csatlakozó neuronokon, mint a pálcikák, ezért térbeli felbontóképességük jobb, mint a pálcikáké.
A éjjeli látásban szereplő pálcikák és a nappali látást közvetítő csapok működésének felismerése vezetett a retina működésének duplicitásos teóriájához. A scotopiás látás a gyenge megvilágításnál a pálcikák működésével összefüggő akromatikus látás; a nappali, csapok által közvetített színes látás a photopiás látás.
A két fotoreceptor típusnak közös szerkezeti jellemzői vannak Külső szegmentumuk tartalmazza a fotopigmentet a fotoszenzitív alkotórészta belső szegmentum a sejtmagot és az anyagcsere-folyamatokhoz szükséges sejtorganellumokat. A külső könyvek a fiziológiai látásról a belső szegmentumot vékony híd, a cilium köti össze. Mindkét fotoreceptor típus közvetítő idegelemekkel bipoláris, horizontális és amakrin sejtek érintkezik.
A csapokban a sejtmembrán redőzött, a fotopigmenteket a sejtmembrán befűződései tartalmazzák. A pálcikákban a fotopigmentet tartalmazó membrán lefűződött a plazmamembránról, és az így keletkezett intracelluláris korongok nem kapcsolódnak a membránhoz. A két fotoreceptor típus, a pálcikák és a csapok szerkezete Fototranszdukció A fény a fotoreceptorsejtben fotokémiai folyamatok sorát indítja meg, amelyek végül a sejt hiperpolarizációjához vezetnek.
Az orvosi élettan tankönyve
A legfontosabb lépéseket a Az alábbi leírásban a pálcikák fototranszdukciója a paradigma. A fototranszdukció vázlata A fotopigment szerkezete és működése A pálcikák fotopigmentje a rodopszin, egyintegráns membránfehérje, amely 7 transzmembrán szegmentummal kígyózik át a könyvek a fiziológiai látásról 7-TM fehérje. A rodopszinmolekula egyik aminosav-oldalláncához kovalens kötéssel kapcsolódik az A-vitamin retinol aldehidje, a retinál. A retinálmentes fehérjealkotórész az opszin.
A rodopszinban és a különböző típusú csapok fotopigmentjében egyaránt retinál a prosztetikus csoport más néven kromofór csoporta fotopigmentek Saramago látomás az opszin felépítésében különböznek.
A fotopigmenteknek más és más az abszorpciós spektruma, az eltérésekért az opszin felelős. A rodopszin abszorpciós maximuma nm körül van. Pszichofizikai mérések szerint az emberi látás félhomályban ugyanebben a hullámhossztartományban kékeszöld fény a legérzékenyebb. A szervezet nem képes A-vitamint szintetizálni, azt a táplálékkal veszi fel.
A-vitamin-hiány esetén előbb csak a sötétben való látás képessége szűnik meg szürkületi vakságde tartós hiány esetén a fotoreceptorsejtek irreverzíbilisen degenerálódnak és végleges vakság alakulhat ki. Ha a fotoreceptort fény éri, a rodopszin fotokémiai reakciók sorozatán megy át: a retinál addigi cisz-konfigurációja transz-konfigurációvá változik Ez rendkívül gyorsan, pikoszekundumok 10—12 s alatt megy végbe. Ezt követően, lényegesen lassabban 10—6 s a csatlakozó fehérje konformációváltozások sorozatán megy át, majd ezek egyik lépésében, kb.
Ez utóbbi a szereplője a további fototranszdukciónak, a második hírvivő keletkezésének. Ez az aktiválódás erősítő jellegű: egyetlen metarodopszin II molekula egymás után több transzducinnal reagál.
A látás alapfolyamatairól
A fotoreceptorsejt cGMP-szintjét a szintézis és a hidrolízis aránya szabja meg. A pálcikákban igen aktív a guanilát-cikláz. A cGMP-szint csökkenése a látási folyamat esszenciális lépése. A fény által létrehozott reakció hihetetlenül rövid időn belül lezajlik, az amplifikáló folyamatok azonban ennél lényegesen tovább tartanak. A látás időbeli feloldóképessége akkor jó, ha a fényreakcióhoz csatlakozó kaszkád elég rövid időn belül leáll.
Ennek megfelelően a fotoreceptorokban inaktiválódik 1. Az inaktiválódási folyamatok nagyon hasonlítanak a 7-TM fehérjék és a csatlakozó G-fehérjék jelátvitelének szabályozási folyamataihoz.
