Attól, amit szem elől tévesztenek.

Ráv ugyanis egyszer az Istátit folyón járó kompnál ülve látott valakit, aki egy kóser állat fejét tisztította a rajta lévő vértől a folyóban. Ez a komp pedig egy olyan város kikötőjében működött, ahol a mészárosok többsége zsidó volt, és az ottani húst kósernek tekintették.

Talán sokaknak ismerős ez a mondat, és engem most először gondolkodtatott el, pedig számtalanszor hallottam már a ezt a dalt. Ha kicsit eltöpreng az ember rajta és visszagondol a múltra, saját életében elkövetett hibáira, de főleg azoknak okaira, akkor rádöbbenhet, hogy az esetek nagy többségében mi magunk állítunk akadályokat saját utunkba. Mintha a tulajdon árnyékunk gáncsolna el olykor-olykor.

Legalábbis én így éreztem, érzem. Nyilván vannak külső, környezeti okok, amelyekről nem tehetünk, de a hozzáállás, a magatartás megválaszolatlan kérdése, az saját ügy, személyes, egyedi és megismételhetetlen. Ja és persze visszafordíthatatlan.

Évtervezés, célkitűzés, YearCompass ⌛️ Dallos Zoltán

Nehéz észrevenni és felismerni ezt a jelenséget, mert az árnyékunk mérete, színe, illata és tulajdonságai hasonlítanak ahhoz a személyhez, akik mi magunk attól. Csak az árnyék haloványabb, és ezért hajlamosak vagyunk szem attól téveszteni.

Az árnyék is hozzánk tartozik, követ minket, mindenhol velünk van, akkor is, ha nem látjuk. Néha útban van, néha meg ő takarítja nekünk az ösvényt, s ez attól függ, hogy hogyan tekintünk rá.

Lehet púp a hátunkon, de akár a megmentő is.

És a legjobb az egészben meg a legrosszabb ishogy mindkettő MI vagyunk. Nehéz egyensúlyt találni, harmóniát létrehozni, s főként fenntartani azt. És én még talán nem is tudom milyen feladatokkal, pofoncsapásokkal kell szembenézni.

Kicsit talán közhelyesnek hat az egész, de őszintén szólva én mindig is szerettem a közhelyeket. Mert hiába elcsépelt, unalmas, attól még igaz marad.

És izgalmassá válhat akkor, ha az ember saját életére asszociálja és vonatkoztatja, mert minden egy személyiségből indul ki, tulajdonságokból, tapasztalatokból, amit nem ismerünk, nem láttunk még. Hátborzongató az az egyediség, ami az emberekben lakozik.

Az "szem elől tévesztett kóser hús" törvénye, ami messze túlmutat önmagán Közzétéve Szerző: zolirabbi Kedves Olvasók! Mi történt ezzel a törvénnyel? És miért is írok erről? Egyrészt az elmúlt hetekben kétszer is előkerült ez a kérdés a budapesti neológ zsidóságban, és mint a kóserságért felelős rabbi szeretném, hogy egyértelmű legyen a szubjektív objektív? Szigorításokról és enyhítésekről, a mindig mozgó világról és a vallásjog szentségéről, ami nem biztos, hogy érinthetetlenséget jelent.