És 1 25 látomás

Kötelességemnek tartom, hogy veletek mindazt közöljem, amit Isten nekem kinyilatkoztatott. Isten szentjeinek sok akadállyal kell megküzdeni.

Kerestem a földön maradt Jézust váró népet, de nem találtam. Egy hang szólott hozzám: Tekints ismét abba az irányba, de nézz egy kissé feljebb!

Ismét arrafelé tekintettem és most egy keskeny, egyenes ösvényt pillantottam meg, amely magasan a világ felett emelkedett. Ezen zarándokoltak a Jézust várók a szent város felé, amely az ösvény túlsó végén volt.

Miért fontos az első látomás?

És 1 25 látomás a világosság beragyogta az egész ösvényt és szövétnekül szolgált, hogy útközben meg ne botoljanak. Jézus maga haladt népe élén és vezette őket, s mindaddig, míg szemeiket Ráirányították, biztonságban voltak.

Egyesek csakhamar elcsüggedtek. Ezek azt mondták, hogy a város nagyon messze van, pedig ők azt hitték, hogy sokkal hamarabb odaérnek. Jézus oly módon bátorította és 1 25 látomás, hogy jobbját felemelte s belőle fényesség áradt a Jézust váró hívőkre.

Erre mindnyájan így kiáltottak: Hallelujah! Voltak azonban olyanok is, akik könnyelműen megvetették ezt a világosságot, és azt mondták, hogy nem Isten vezette ki őket ily messzire. Ezek mögött kialudt a világosság s lábaik sötétségben botorkáltak; megtántorodtak, elveszítették Jézust szemeik elöl, s alázuhantak az ösvényről az alattuk elterülő sötét gonosz világba. Csakhamar hallottuk Istennek szavát, hatalmas vizek zúgásához hasonlóan, amely közölte velünk Krisztus eljövetelét. Az élő szentek, a száznegyvennégyezer, megértették az Úr szavát, a gonoszok ellenben mennydörgésnek tartották.

Midőn Isten a Megváltó eljövetelét kinyilatkoztatta, kiárasztotta ránk Szentlelkét, úgy, hogy arcunk ragyogni kezdett.

Isten dicsősége sugárzott szét rólunk, amiként Mózes arca is ragyogott, midőn Sinai hegyéről alájött. Homlokukra ez volt írva: Isten; s az új Jeruzsálem és egy dicső csillag, amely Jézus nevét tartalmazta. A gonoszok bosszankodtak, boldogságunk és szentségünk felett, haragjukban ránk akartak támadni, hogy kezüket ránk tegyék, és börtönbe vessenek bennünket, de ha kezünket kinyújtottuk az Úr nevében, menthetetlenül a földre hullottak.

Ekkor tudta meg Sátán és iskolája, hogy Isten szeret minket, akik egymás lábait megmostuk, s akik egymást a szent csókkal köszöntöttük.

Mindnyájan tudtuk, hogy ez az ember Fiának a jele. Mély csendben néztük mindnyájan a felhőt, amely mind közelebb jött hozzánk, mind világosabban, fényesebben és dicsőségesebben ragyogott, amíg végül egy nagy, fehér felhővé vált. A felhő felett szivárvány vonult, amelyet tízezernyi angyal vett körül, akik kedvesen énekeltek.

Új fordítású revideált Biblia

A szivárványon az ember Fia ült. Haja fehér fürtökben omlott vállaira s fején számos korona ékeskedett. Lábai, mint tűzoszlopok; jobb kezében éles sarló, bal kezében pedig ezüst harsona volt. Szemei olyanok voltak, mint a tűzláng, amely át és átjárta gyermekeit.

Tapasztalatok és látomások | Ellen Gould White Könyvtár

Minden arc elsápadt s azokat, akik Istent elvetették, Gyenge látású srác vagyok vette körül. Szennytelen-e ruhám? Az angyalok még erőteljesebben kezdtek énekelni, miközben a felhő folyton közelebb jött a földhöz. Ti, akik a föld porában alusztok, keljetek fel!

Hét napon át vitettünk az üvegtenger felé, ahol Jézus saját kezűleg helyezte fejünkre koronáinkat. Arany hárfát és győzelmi pálmát is adott. A száznegyvennégyezer négyszög alakban állt fel az üvegtenger mellett. Egyeseknek rendkívül dicső koronájuk volt, másoknak kevésbé. Egyesek koronája telve volt ragyogó csillagokkal, másokén csak néhány csillag tündökölt, de azért mindenki teljesen elégedett volt. Vállunktól fogva bokáig érő ragyogó fehér palástba voltunk takarva.

Angyalok vettek körül bennünket, mikor az üvegtengeren át a város kapuja felé indultunk. Jézus most felemelte hatalmas, dicsőséges karját, megragadta a gyöngykaput, kitárta azt ragyogó sarkain s így szólt: Ti megmostátok ruhátokat az én véremben, ti szilárdan megálltatok az én igazságomban, most lépjetek be.

DÁNIEL KÖNYVE | 8. fejezet - Látomás egy kos és egy bak küzdelméről

Mindnyájan beléptünk és úgy éreztük, hogy jogunk van a városhoz. A királyi székből tiszta vízfolyam eredt, melynek két partján az Élet fája állott.

A folyam mindkét oldalán egy-egy fa törzse állott tiszta színaranyból. Először azt hittem, hogy két fát látok, de amint ismét odatekintettem, láttam, hogy a csúcsban egyetlen fává egyesülnek azok. Így áll az Élet fája az élet folyamának mindkét partján.

Ágai arrafelé hajoltak, ahol mi álltunk. Gyümölcsei fenségesek voltak; mintha arany és ezüst vegyületében keletkeztek volna. Majd Fitch és Stockmann testvérek, akik Isten országának evangéliumát hirdették — de akiket Isten már előbb elszólított, hogy megmentse őket — hozzánk közeledtek, és élményeink felöl kérdezősködtek, melyek azalatt történek, míg ők a sírban aludtak.

Akartuk volna elmondani nagyobb küzdelmeinket, de a bennünket körülvevő végtelen dicsőséghez képest azok oly csekélynek látszottak, hogy képtelenek voltunk beszélni róluk s csak azt kiáltottuk: Hallelujah, óh mily könnyű elnyerni a mennyországot! Majd pengetni kezdtük arany hárfáinkat, úgy, hogy még az ég boltozata és 1 25 látomás visszhangzott tőle.

• Elég sok érthetetlen, pontosabban nehezen kikövetkeztethető, ám azért csak fontos elem van benne, ami azért kellene a megértéshez.
• Könyvek a látás javításáról

Azután feltekintettünk s láttuk a nagy várost, amelynek tizenkét alapja és tizenkét kapuja volt, három-három minden oldalon, s amelynek minden kapujánál egy angyal állott. Majd kívülről szemléltük a városban levő fenséges dolgokat.

Szent István Társulati Biblia - Ezekiel könyve - Ez 1

Láttam ott ezüstösen pompázó házakat, amelyeket négy, gyöngyökkel ékesített csodálatos oszlop támasztott alá. A szentek hajlékai voltak; mindegyiken arany párkány.

Ez a látomás — mely az evangélium visszaállításának kezdetét jelezte — a legjelentősebb esemény Jézus Krisztus feltámadása óta. Joseph Smith alázatos imája evangéliumi igazságok, papsági felhatalmazás, valamint szabadító szertartások visszaállításához vezetett. Bizonyos a munka jövője. Ezeket és további dicső igazságokat tett világossá az a dicsőséges első látomás.

Láttam szenteket, kik bementek a házakba, levették koronájukat, és a párkányra helyezték s majd ismét kijöttek és munkálkodni kezdtek a házak melletti földeken, de nem úgy, mint ahogy nekünk itt a földön dolgoznunk kell, nem, nem! Fenséges fény sugárzott mindnyájuk feje felett s állandóan dicsőítették és magasztalták Istent.