A testek új víziója

Ringó csípők, ugrás, hanyattdőlés és átölelés, az ölelő kar szoros görbülete, A száj sarkának szüntelen változó hajlata, a szüntelen változás a szem körűl, A bőr, a napbarnitotta árnyalat, a szeplők, a haj, A különös rokonszenv, amit a test meztelen húsát tapintva érzünk, A lehellet keringő folyamai, a kilégzés és a belégzés, A gyönyörű derék és lejjebb a csípők szépsége, és még lejjebb a térdek felé, A piros, híg kocsonya benned és bennem, a csontok és a csontokban a velő, Óh, én azt mondom: mindezek nem csupán a testnek, de a léleknek is részei és költeményei, Óh, én most már azt mondom, hogy mindezek együtt: a lélek!

• Testek történetei, két keresztrefeszítés között
• Tapogatózások. A test elméleteinek alakzatai | Apertúra
• A látás helyreállításának valódi módszerei
• A látás helyreállításáról
• A halhatatlan létezésbe vezet el Brandon Hackett Könyvéten megjelenő új regénye - Ectopolis Magazin

Walt Whitman Szabó Lőrinc fordításában Ahogy a gondolkodó szubjektum testbe vetettségének problematikája egyre hangsúlyosabb teret nyert az elmúlt egynéhány évtized kortárs humántudományi kutatásaiban, metszéspontjukban világosan körvonalazódni látszik az elméleti megfontolások mellett a kurrens művészeti megnyilvánulásokat és mindennapjaink megélt tapasztalásait, politikai, ideológia-kritikai állásfoglalásait is húsbavágóan érintő és inspiráló, érdekfeszítő, új interdiszciplináris tudományág: a testtudomány body studies.

Némiképp a dekonstrukció kanonizáció-fixáltság elleni törekvéseit, a a testek új víziója jelentésadástól való ódzkodást tükrözi az a tény, hogy — bár a fenomenológiától, a feminizmusokon át a fogyatékosságtudományig számos kritikai iskola programja élére tűzi a test tanulmányozását — egységes, bevett definíció hiányában inkább a megközelítések sokszínűségét ígérő többes-számban beszélünk a test elméleteiről.

Hírlevél feliratkozás

A következőkben a testtudomány rövid áttekintésére vállalkozom; főbb történeti összefüggései, ágazatai, jellegzetes viszonyulási pontjai, kérdéskörei és prominens műalkotásai felvázolása során a diszciplínát úgy körvonalazom, mint a testet a társadalmi interakciók, hatalmi elrendeződések, reprezentációs stratégiák, valamint pszichés viszonyulások, a megélt tapasztalatok és a narratív identitásélmények makro- és mikro-szintjein vizsgáló interdiszciplináris területet. Habár az emberi test mindig is az önvizsgálat középpontjában állt, a test elméletei a Turner alapvető tanulmányában írja, a kilencvenes évek elején a meghatározó irányvonalakat, kevéssé meglepő módon Darwin, Nietzsche, Marx és Freud nevei fémjelzik.

Nietzsche az esztétikai tapasztalat, a művészi élmény kapcsán hangsúlyozta annak testi mivoltát, mikor a dionüszoszi mámortól elragadtatott műélvezetet éltette a pártatlan szenvtelenséggel és vélt racionalitással szemlélődő befogadói magatartás ellenében.

Freud tézisei szerint a társadalmi viselkedés intézményesült kulturális szabályai elsősorban a test szexuális és agresszív ösztönkésztetéseinek hiábavaló korlátozására épülnek: a a testek új víziója határsértéseket tilalmazó tabuk mindennapi neurózisaink és fantazmagóriáink gátjai és forrásai, míg a pszichoanalitikus beszéd re bujtogató terápia egyszerre hivatott a verbalizálandó bűnös vágyakat és bénító traumákat reaktiválva felszínre hozni, és helyes mederbe terelve elcsitítani ld.

Tapogatózások. A test elméleteinek alakzatai

Turner A nyugati gondolkodást alapvetően meghatározó klasszikus descartes-i felosztás értelmében a res cogitans, mint az elme, intelligencia, aktivitás és önazonosság színtere, összeegyeztethetetlennek bizonyul a res extensával, mely csupán lelkünket bebörtönző materiális megtestesülésünk, fizikális valónk mechanikus működéseit fedi. Az önellentmondás tárgya, hogy a láthatósága által jelölt test ugyanakkor szagtalan és hangtalan hivatott maradni a civilizációs normák értelmében.

A program fókuszában az emberi test problematikája áll, amelyhez a legkülönbözőbb társadalmi és művészeti szakterületek képviselői kapcsolódnak előadásukkal. Vizsgálat tárgyát képezi, hogy a test, mint kommunikációs felület milyen jelentéstartalmak hordozója lehet zárt közösségekben, melyek azok az anatómiai határok, amelyek egy táncművész kezét megkötik, hogyan használja évszázadok óta a társadalmi testnormától eltérő alakokat a szórakoztatóipar és cirkuszművészet, miféle test-szemlélet tükröződik El Kazovszkij híres performanszaiban, illetve melyek a színházi gyakorlat azon pillanatai, mikor a színpadi szerep testként értelmeződik. Az elméleti előadásokat izgalmas performanszok és testtorzókból készült installációk egészítik ki.

A szocializációs szabályokat ideológiai nyomásra interiorizáló szubjektum számára lelkiismereti kérdéssé válik a helyes viselkedés. Látványos külső kontroll helyett megelégedés-érzést biztosító belső kényszer formálja nyers húsunk kultúrált testté Groszxiihogy önmagunkra odafigyelve, kultúra-specifikus udvariassági szabályoknak illetve általánosabb emberi magatartás-normáknak engedelmeskedve fegyelmezetten viseljük a testek új víziója, osztályunknak, korunknak megfelelő identitás-jegyeit.

Testek történetei, két keresztrefeszítés között

A foucault-i biopolitika hatalmi technológiáinak kifinomultsága a mindennapi életbe való észrevétlen, magától értetődő beszivárgásából adódik.

Az ideológiai manipuláció lényege, hogy biztonsággal kecsegtet, így az én kiszámíthatatlan, testi aspektusának szem előtt tartása, megfegyelmezése egyenesen igényként merül fel a szubjektumban.

Foucault, A domináns ideológiát közvetítő althusseri államapparátusok — a büntetőintézeteken, a bíróságon és börtönön kívül az adminisztratív szervek, az iskola vagy a kórház, sőt a család intézménye is — részletes előírásokkal szolgálnak a szokások, az életmód, a kezelés látásélessége érintkezési gyakorlatok vagy együttélési formák helyes elrendeződéseit illetően.

Ezek a kulturált testet társadalmi-diszkurzív konstrukcióként öntik formába. A civilizált test felügyelete kiköti, hogyan várjuk ki a sorunk hivatalos ügyintézés közben, hogyan étkezzünk terített asztalnál, hogyan fogjuk a ceruzánk íráshoz, meddig tartsunk szemkontaktust, miképp kontrolláljuk vagy kommunikáljuk érzelmeinket, miképp rejtsük, fedjük el testünk sérülékenységének zavaró jeleit: szemérmünket, szenvedélyeinket, a testek új víziója, halottainkat. Slavoj Žižek, az ideológia mindenhatóságát illusztrálandó, amellett érvel, hogy még a legintimebb zónáink is — mint az ürüléket elrejtő WC csésze kialakításának módozatai vagy a nemiszőrzet fazonírozásának trendjei is nemzeti hovatartozásunk és ideológiai állásfoglalásunk függvényei és jelölői Žižek A hatalom — az egészség, gondoskodás vagy igazság szellemisége értelmében létjogosultságot nyerő — felügyeleti és rendszabályozó szervei mintegy a normalitás előírásainak inskripcióival látják el a testet; a helyreigazíthatóságát garantálandó folyamatosan beszéltetik, szem előtt tartják a szubjektumot Foucault, akinek értelmes megszólalása, olvashatósága lesz a jogokkal bíró személyiségének garanciája.

Idegen testek

Így a test szövegbe zárul, és — ahogy Kiss Attila Atilla rámutat — a birtokolni vélt szó veszi át az a testek új víziója heterogén test helyét, a testek új víziója lesz a jelentés garanciája Kiss A foucaultiánus Francis Barker szavaival élve az ideológiai technológiák kitermelte és megszabályozta pozitív testpótlék elfoglalja az izgato tt an reszketeg intim test iség ünk [ 1 ] helyét.

A kultúra által mediatizált szövegek megszállják, átszövik közvetlenségében elérhetetlen testiségünket Barker Szilágyi Lenke: Berlin.

A foucault-i elgondolásban ilyen rövidlátás ez a kirekesztés szolgál a modern polgári szubjektum születésének alapjául.

A kulturális jelentésadás ideológiailag predeterminált és szimbolikus folyamata során tendenciává válik a testi rendellenességek szó szerinti, társadalmi rend-ellenesként való kódolása, a másság fiziológiai jegyeinek a hátrányos megkülönböztetésű helyzettel disabling való társítása.

A deformált test és a közvetlen testiség egyaránt a ki takart de-monstrum helyét töltik be. A másság megtestesüléseit az ideológiai inkorporáció bekebelező mechanizmusai egyszerre képesek látványosságként felmutatni, nézhetetlen tabuként pellengérre állítani, és homogenizálva, különbözőségét láthatatlanná téve elrejteni.

Sőt, már az is megkérdőjeleződik, hogy emberinek kell-e lennünk egyáltalán — vagy addig tökéletesítjük magunkat a csúcstechnológia és a tudomány segítségével, míg halhatatlan szuperlényekké nem válunk. Ma már nemcsak sci-fi filmekben találkozhatunk ezekkel a szavakkal, hanem rangos amerikai egyetemek és befolyásos szervezetek anyagában is: poszthumanizmus, technooptimizmus, kiborgizmus, gépi és mesterséges intelligencia, biohacker, robotópia. De mindezek mellett a legpontosabb kifejezés egy új, egyre erősödő mozgalmat takar: ez a transzhumanizmus. Az ambiciózusabb és őszintébbnek tűnő transzhumanista mozgalmárok szerint — akik gyakran képzett, intelligens természettudósok — a legfontosabb feladat a halhatatlanság elérése.

Hasonlóképp sokatmondónak ítélhetjük meg azokat a kiállítás címeket, melyek alatt Szilágyi Lenke berlini transznemű és meleg szubkultúráról készült fotói is bemutatásra kerülnek: mind a Rosszcsontok [ 2 ] mind a Partik az ideológiai bekebelezés stratégiáira látszanak rájátszani.

A kulturált, beszélő szubjektum létrejötte során testisége, anyagi mivolta, a külső kontroll alól kibúvó a testek új víziója folyamatai nemiség, táplálkozás-emésztés-ürítés, betegség, öregedés, enyészet, stb.

A halhatatlan létezésbe vezet el Brandon Hackett Könyvéten megjelenő új regénye

Végül a perifériára szorított másik alakjára projektálódnak, vetülnek ki a társadalom illuzórikus megtisztulását célzó bűnbakképzés során. Így a nyugati kultúrában alapvető tabu alá esnek a tisztátalanként kódolt testnedvek, az ürülék, a hányás, a genny, a vér: bár testünkből származnak, mégsem tekintjük őket énünk részeként. Ezáltal pedig az instabil heterogenitásba való esetleges visszazuhanás, beleájulás, belefeledkezés révén a rendszer, a jelentés és a szilárd szubjektivitás összeomlásával fenyegetnek.

Míg Julia Kristeva az ösztönkésztetések és a társadalmi erők jelölésmodalitásokra kifejtett együtthatásait vizsgáló szemanalízise fókuszában az iszonyat vonz ereje, a szubjektumot megalapozó-aláásó abjekció visszatérő ős élménye, kimondhatatlan ul csalogató-taszító testiségünk kísértései állnaka kultúrantropológus Mary Douglas ugyanezt a kérdéskört tárgyalja a közösség korlát ozás ait kijelölő veszélyes szenny kapcsáncsakúgy, mint a gender-kutató Judith Butler, aki azt vizsgálja, hogy a társadalmi rend szer peremét alkotó külső oldal, a kulturálisan konstituált, marginalizált másik a leszbikus, a fogyatékkal élő, a cigány, stb.

A kint-rekedt, de benne-foglalt perem olyan köztes térként kezd el funkcionálni, ahová az én kivetítheti az énben rejlő másikkal kapcsolatos szorongásait, az identitás-válság, jelentés-vesztés, és szabály-felforgatással kapcsolatos aggályait és titkolt vágyait. Joel Peter Witkin: Feast of Fools.

Joel Peter Witkin: Daphne and Apollo, Cindy Sherman: Fairy Tale Disasters. Diana Thorneycroft: Untitled Fish bride Jake és Dinos Chapman: Fucking Hell, Szöllősi Géza: Project Flesh.

Péter Márta: Manipulálható testek és helyzetek

Ilyen az anatomizáló, anonimizáló orvosi tekintet, a madártávlatú történelmi átlátás, a hatalom számba vevő, felügyelő tekintete, az erotikusan invesztált voyeur kukkolás, az individuális önmeghatározást célzó episztemofílen kíváncsi introspekció, valamint az esztétikai élvezettel szemlélődés összeegyeztethetetlen együttlétezése.

Ilyen a test és én viszonyának alapvető ambiguitása: az intim test iség ünket kitakaró, kulturálisan kitermelt pozitív testpótlék felöltése sem ment meg minket a test kép-mivoltától ld.

Testek történetei, két keresztrefeszítés között A kolozsvári Bánffy-palotában működő Szépművészeti Múzeum már évekkel ezelőtt átvette azt a Párizs felől jövő szokást, hogy a művészvilág egy-egy neves személyiségét kéri meg: a múzeum gyűjteményéből válogassa saját ízlése szerint egy téma köré saját kedvenceit. Körülötte gyűl össze az emberiség minden reménysége és rémülete, minden alkotási kísérlet, amelynek egy célja van: legyőzni az időt, ezt az emberalkotta szörnyet, amelynek jeleit engeszthetetlen gőggel viseli magán a Halál.

Belting Woody Allen, mint spermium. Minden, amit tudni akartál a testről, de sosem merted megkérdezni, Érdekes módon még a szubjektum testbe-vetettsége mellett érvelő Kristeva is végső soron a költői nyelv metaforikus, ritmikus, rímes helyreállítani a látást 100 beszédében véli meglelni az autentikus megszólalási módot az anyaságra, szülésre megnyíló testről: a poétikus nyelv fizikalitást elő idéző pulzálása a felszínen esztétizált marad, a költészetbeli abjekció-élmény, a tartalmi szinten tematizált testhatár sértés következtében fellépő iszonyt felülírja a szöveg zeneisége felett érzett elragadtatás Kristeva