Látás, mint a film révén. GROOT FALLS IN LOVE?! (A Fortnite Short Film) miért csökken a látás

Cinema Journal 32 Winter no. Baróti Dezső In: Bazin, André szerk. Budapest: Osiris.

• De ez vajon mindig is így volt?
• „Vak vagyok, de boldogulok!” – 10 film a vakságról | av-multitours.hu
• Ábrajegyzék

Ideological Effects of the Basic Cinematographic Apparatus című nagy hatású esszéjében Jean-Louis Baudry például mint a film révén érvel, hogy a vetítés és a filmi narráció együttes hatása "elrejti" a néző elől a filmkép előállí-tásának technológiáját és technikáját, így a filmnéző azt hiszi, hogy előtte a közvetítetlen valóság van jelen.

Williams, Alan In: Rosen, Philip ed. New York: Columbia University Press, Baudrynak és több más kortárs filmteoretikusnak az illúziót illető érve összetettebb, mint ahogy azt a fenti összefoglalás sejteti.

„Vak vagyok, de boldogulok!” – 10 film a vakságról

A film által állítólagosan megvalósított illúzió nem más, mint egy transzcendentális ego egységének vagy koherenciájának illúziója, amelynek egységét az a tény biztosítja, hogy a transzcendentális ego a referencia közvetlen, nem közvetített észlelésével bír.

A valóságban, e teoretikusok szerint a referencia és a transzcendentális ego egyaránt a jelentés eredménye vagy funkciója. Ezzel szemben Noël Carroll nemrég amellett érvelt, hogy az illúzió eme "episztemikusan káros" értelmét — amelyet a kortárs filmelmélet a nézői befogadás magyarázataiban alkalmaz —, tehát hogy a néző akaratlanul is valósnak tartja a filmképet, nem támasztják alá mint a film révén filmmel kapcsolatos tapasztalataink.

A nézőt nem csapja be a film apparátusa vagy elbeszélő formái; a néző mint a film révén tudatában van annak, hogy amit lát, csupán film. Carroll érvével azonban látás a baj, hogy nemcsak a kortárs filmelmélet illúzióra vonatkozó magyarázatát utasítja el, hanem teljes mértékben elveti az illúzió fogalmának filmre alkalmazhatóságát, azon az alapon, hogy a filmkép semmilyen lényegi értelemben nem mint a film révén a képi reprezentáció egyéb, illúziómentes formáitól.

A fenti érv korábbi változatát az Address to the Heathen című tanulmány tartalmazza, October Winter no.

• Érdeklődési és kutatási területei: a személyközi és a nem verbális kommunikáció, mise-en-scène és vizuális szemiotika, a film és filmelmélet interdiszciplináris megközelítései, távol-keleti filmművészet.
• Reprezentáció, illúzió és film
• Füzi - Török: Bevezetés az epikai szövegek és a narratív film elemzésébe Látás, mintha a film révén.

Heathnek a kérdéssel kapcsolatos válaszát illetően ld. October Fall no. October Winter no. A filmillúzió természetére vonatkozó állításaimat a dolgozat harmadik és mint a film révén részére tartogatom. A második részben az illúzió ama formáját írom le, mely a filmképben és a fényképben közös.

Ez az illúzió a filmkép fotografikus tulajdonságaiból ered, s én "reproduktív illúziónak" nevezem, mivel a filmképben és a fényképben egyaránt meglévő reproduktív tulajdonságokat aknázza ki. Hogy a fotós és filmes tapasztalatunkkal kapcsolatos reproduktív tulajdonságok jelentősége érthető legyen, először szembeállítom azt a két módot, kalanchoe vízió a fényképeket észleljük, illetve ahogyan az ábrázoló festményeket nézzük.

A második típusú filmillúzió abból ered, hogy a vetített mozgókép látás a fotografikus kép tulajdonságait. Az illúzió e fajtáját "projektív illúziónak" nevezem. A projektív illúzió az alapja a filmillúzióval kapcsolatos állítások zavarosságának.

E zavar részben annak köszönhető, hogy nem tettek különbséget projektív és reproduktív illúzió, valamint a képnek ez utóbbiakat mint a film révén tulajdonságai között. Azonban annak is köszönhető, hogy elmulasztottak megfelelő különbséget tenni magának az illúziónak a fogalmán belül. Ezért a projektív illúzió vizsgálata céljából — a dolgozat negyedik részében — az látás változatait az észlelőre tett hatás mikéntje szerint, s nem az adott médium alapján különböztetem meg.

A projektív illúzió az illúzió egyedülálló formája: noha az érzékelési illúzió egyik formája, nem késztet arra, hogy higgyünk a látottak valóságában. Fenntartom, hogy a moziban a néző lehet úgy médium-tudatos, hogy a képet mégis illúzióként tapasztalja.

1. Нет-нет, я вас вовсе не упрекаю.
2. Mi javítja a látási ételt
3. „Vak vagyok, de boldogulok!” – 10 film a vakságról | av-multitours.hu

E tapasztalat természete és lehetőségének forrása lesz majd a befejező tárgyalás alapja. Benne-látás festményekben és keresztül-látás fényképeken Véleményem szerint az ábrázoló festészet tapasztalatának legpontosabb leírását Richard Wollheim adta. Cambridge: Cambridge University Press, Princeton: Princeton University Press, Budapest: Kijárat, Ez a perceptuális képesség az alak—háttér viszony meglátásának képessége. E képesség gyakorlata úgy írható le, mint az alak felületben látása. A különbség egy ábrázoló festmény szemlélése és a Leonardo által leírt tapasztalat között az, hogy az ábrázoló festmény esetében a művész szándékosan látás elő e vizuális tapasztalatot.

Az ábrázoló festmény tapasztalatakor arra a módra figyelünk, ahogyan valaki a felületet egy tárgy képének létrehozása végett szándékosan megformálta. A fényképen az ábrázolt tárgy olyasfajta jelenléttel bír, amely hiányzik a képi ábrázolás hagyományos formáiból.

Szám tartalom

Másképpen szólva, a fénykép — ellentétben az ábrázoló festménnyel és a rajzzal — transzparens. Mint ahogyan arra a dolgozat elején szereplő Bazin-idézet utal, e jelenlét magyarázata a fotografikus képet létrehozó mechanikus apparátus szerepében rejlik. A fénykép — rögzítés, egy tárgy képének látás látás, mint a film révén oksági folyamat révén a fotokémiai emulzió rögzíti a tárgyakról visszaverődő fényt.

A fénykép oksági alapja hasonlít az emberi látás mögött rejlő folyamathoz: a fénykép a tárgy és a fényérzékeny lemez közti közvetlen oksági kapcsolattól függ, éppúgy, ahogyan a látás a tárgy és a retina közti közvetlen oksági kapcsolat függvénye. Ebben az értelemben ha a fényképen egy tárgyat nézünk, az olyan, mintha magát a tárgyat látnánk.

Amint azt Kendall Walton mondta, a fényképezőgép hasonló a többi, látást segítő mechanikus eszközhöz, például a szemüveghez, tükörhöz és távcsőhöz, azzal a különbséggel, hogy a fényképezőgép a tárgy rögzítésének vagy dokumentálásának képességével is rendelkezik. Walton, Kendall L. Critical Inquiry 11 no. A fénykép a gyújtótávolság, a nyersanyag, a látószög stb. Előállítása során a fénykép ezen aspektusaiban jut szerep az emberi szándéknak.

Látás, mint a film révén

A fénykép olyan képi felülettel és aspektussal rendelkezik, mely lehetővé teszi a lefényképezett tárgy befolyásolt észlelését. Ebben az értelemben a fényképeken — a festményekhez hasonlóan — nézhetjük az ábrázolt tárgyat, illetve szemlélhetjük azt magán az ábrázolásmódon keresztül. Azonban a kép transzparenciája — a fényképet a lefényképezett tárgyhoz kötő oksági kapcsolat — mint a film révén a tárgyat anélkül is tudjuk szemlélni, hogy odafigyelnénk a bemutatás módjára.

A fotografikus kép transzparenciája nem zárja ki a fénykép mindkét aspektusának egyidejű észlelését. Azt viszont maga után vonja, hogy a fénykép két aspektusának egyidejű észlelése jellegében különbözik az ábrázoló festmény vagy rajz két aspektusának észlelésétől.

Az ábrázolt tárgyat a fényképen keresztül látjuk — állítja Walton. Ez a terminológia megragadja a kép transzparenciájának a fénykép észlelésében betöltött szerepét, és lehetőséget biztosít, hogy számot adjunk a fényképek és ábrázoló festmények szemlélése közti különbségről is.

„Vak vagyok, de boldogulok!” – 10 film a vakságról

A fényképen keresztül-látás és a festményben benne-látás közti különbséget a következőképpen érthetjük meg: az ábrázoló festmény tapasztalatára jellemző "kettősség" lényegi a festmény tárgyának észlelésében. Mint a film révén akkor láthatjuk az ábrázoló festmény tárgyát, ha azt is látjuk, ahogyan megjelenítették. A "benne-látás" kifejezés ennek a kettőségnek a lényegi vagy szükségszerű jellegét ragadja meg.

Ezzel szemben a lefényképezett tárgy észlelése és a fénykép mint fénykép — különösen a fényképész szándékát jelző minőségek látás észlelése közti kapcsolat külsődleges vagy kontingens. A fényképész sugallhatja e kapcsolatot, de a néző dönt úgy, hogy egyidejűleg észleli a fénykép két aspektusát. A fényképen egyaránt láthatjuk a tárgyat és azt, ahogyan megjelenítették.

A tárgyat azonban nem a fénykép felületében látjuk.

Ezért az ábrázoló festmények és rajzok tapasztalatának leírására továbbra is használom Wollheim "kettősség" kifejezését, hogy szembeállítsam a fénykép két aspektusának egyidejű észlelésével. Walton magyarázatot ad a fotografikus kép transzparenciájára. Különböző következtetéseket vonhatunk le a festményeken, illetve a fényképeken ábrázolt tárgyakat illetően.

Egy fényképen szereplő tárgy szükségszerűen létezik vagy létezett kivéve, ha a fénykép hamisítvány mint a film révén, míg egy festményen látható tárgy nem biztos. Még akkor is, ha egy festményen szereplő tárgy létezik, létezésére való következtetésünk kizárólag azon a tényen alapszik, hogy a művész a festményen ábrázolni akarta.

A fényképről azonban arra következtethetünk, hogy a tárgy létezik vagy létezett, függetlenül attól, hogy a művész szándékosan döntött a bemutatása mellett. Walton szavaival élve "a fényképek kontrafaktuálisan függnek a lefényképezett jelenettől, akkor is, ha a fényképész meggyőződése és más intencionális attitűdjei mást sugallnak.

Az ábrázoló festmény esetében azonban, ha a művész azt hiszi, hogy a tárgy jelen van, a tárgy megjelenik a festményen, függetlenül attól, hogy ténylegesen jelen volt-e.

Vannak kivételek a festményben mint a film révén és a fényképen keresztül-látást illetően. A benne-látás kizárható a nem ábrázoló festészet esetében és az olyan fotográfia alkalmazása során, amely nem akarja kivehetővé tenni a rögzített tárgyat vagy egyáltalán nem rögzít tárgyat.

Sok absztrakt festmény esetében megjelenik az alak-háttér viszony és mint a film révén fakadóan e képek lehetővé teszik a figuratív ábrázoló festményekre jellemző benne-látást.

Film és képzőművészet

Azonban — ahogyan Wollheim megjegyzi — az absztrakt festészet bizonyos fajtái kizárhatják e lehetőséget, mint például Barnett Newmann óriási színmezői. Wollheim: Painting as an Art. Gyakran ezzel a hatással élnek Man Ray kamera nélkül készült fényképei vagy fotogramjai, melyek a tárgyakról visszaverődő fény hatását közvetlenül a fotópapírra rögzítik.

Az elmosódott fényképek is gyengíthetik képességünket, hogy a képen keresztüllássunk; az olyan lencsékkel készített fényképek, melyeket kézzel manipuláltak; vagy azok, amelyeken a képet a felismerhetetlenségig felnagyították; vagy a "szuper-kontrasztos" fényképek, ahol a tárgy felismerhetetlen; vagy a "konstruált" fényképek, melyeknél a képet számos egymásra helyezett negatívból dolgozzák össze. Ama képességünk, hogy a fényképen keresztüllássunk, tökéletesen kizárható a túlexponált vagy a sötétben készített látás esetében.

A néző ahelyett, hogy a tárgyat a festmény felületében ábrázoltnak látná, magát a tárgyat észleli. Néhány kortárs filmteoretikus azt látás, hogy a filmkép efféle megtévesztést hoz létre.

A filmben az illúzió egyik formája valóban arra sarkallja a nézőt, hogy hamis következtetéseket vonjon le a kép státuszáról. Az illúzió e formáját nevezem "reproduktív illúziónak". A festmények és a fényképek különböző módon hoznak létre illúziókat, s ezek összhangban vannak a két médium eltérő ábrázoló látás.

Amennyiben lehetőségünk van közelebbről szemügyre venni, a festmény felületére utaló nyomokat láthatunk. Azonban a demyana gyenge 19 látás tárggyal, illetve a festmény felületével kapcsolatos észlelésünket nem vagyunk képesek összeegyeztetni, és magát a látszólagos tárgyat a festmény felületében látni. Észlelésünkben nehézséget vagy nyugtalanságot tapasztalunk.

Amit az ijesztő látásvizsgálat festmény normális tapasztalata során magától értetődőnek tartunk — az, hogy a tárggyal kapcsolatos észlelésünkbe belevegyül annak észlelése, ahogyan a tárgyat ábrázolták —, itt nem működik. Sokkot vagy meglepetést élünk át; a festményt illető érdeklődésünk kimerül e hatás felfedezésében. A fotorealista festményekben, mint például a John Salt által készített White Chevy, Mint a film révén Trailer, látszólag fényképet, s nem festményt látunk.

Távolról, vagy fotografikus reprodukción úgy tűnik, hogy a képen keresztül nézünk a tárgyra, s nem a képben látjuk azt. Azonban ha közelebbről szemügyre vesszük, látjuk, hogy festmény, és nem fénykép.

Reprezentáció, illúzió és film

látás Így a fotorealista festmény hatásosan illusztrálja azt a különbséget, melyet a fényképek és festmények különböző látásmódjai között tettem. Az illúziónak az első értelemben vett tapasztalatához a fotografikus kép referenciáját térben jelen lévőnek kellene tapasztalnunk, és vizuálisan nem lehetnénk tudatában a kép felszínének és határainak. Ez a feltétel nem teljesülhet mint a film révén fotográfia esetében. Egy, a filmelméletet erősen befolyásoló érvelésében Roland Barthes azt mondja, hogy a fénykép sohasem téveszthető össze a lefényképezett tárggyal, azon az alapon, hogy a fénykép mindig hordoz egy szükségszerű múltbeliséget: "a fotót sohasem illúzióként éljük át, a fotó semmiképpen sem jelenlét; […] realitása az itt-volt-lét valósága.

In: Image, Music, Text. Félrevezető azonban azt állítani, hogy a fényképek múltbelisége miatt soha nem tévesztjük össze a fényképet azzal, amit ábrázol; sokszor a fényképek nem viselik múltjukat a felületükön. Hitünk vagy hitetlenségünk, hogy a fénykép a múltból ábrázol-e valamit, a fénykép fajtájától függ, azaz, hogy mint a film révén fénykép-e vagy sem, és függ attól is, hogy a fényképet hogyan használják, azaz, hogy a régiségéért értékeljük-e.

Szabadbölcsészet

Az elhunyt ősök fotografikus portréi például mindkét követelménynek eleget tesznek. Azonban sok fénykép nem fedi fel a korát, különösen azok a fényképek, ahol a tárgy nem az egyedisége miatt, hanem mint egy típus illusztrációja érdekel bennünket.

Listánkban 10 olyan filmet gyűjtöttünk össze a filmtörténet legkülönbözőbb periódusaiból, amelyek bevállalták, hogy egy vak szereplőt állítanak a középpontjukba. A filmművészet a legváltozatosabb módon tud hozzányúlni a vakság motívumához.

Nem kíséri a múltbeliség tudata a természetfotó észlelését, mint például egy harmatcsepp a rózsaszirmon, sem egy szemléltető fénykép észlelését, mint például egy tál a kukoricapelyhes dobozon. Ennek oka, hogy az időbeli múltbeliség nem szükségszerű attribútuma a térbeli hiánynak.

Látás, mintha a film révén.

Mivel a fénykép múltbeliségét nem mindig észleljük, általában véve a fényképnek ez az aspektusa nem akadályozhat meg abban, hogy a lefényképezett tárgy látás illúzióját tapasztaljuk. Köszönöm Ben Singernek, hogy rámutatott a mint a film révén fenti példáira, melyek ellentmondanak Barthes felvetésének. Ezen illúzió élményéhez arra lenne szükség, hogy a fotografikus kép felületében lássuk a tárgyat, és vizuálisan ne legyünk tudatában annak, hogy egy valós tárgyat fényképeztek le.

Tekintettel a fotográfia mechanikus alapjára és a fénykép előállítását meghatározó oksági folyamatra, úgy tűnik, ez a feltétel nem igazán teljesül. A fotográfia korai szakaszában a fényképészek gravírozással ötvöztek különböző fotografikus technikákat, hogy a reprezentáció olyan hibrid formáit mint a film révén elő, melyeket fotogravűrként vagy fotokarcként ismerünk.

Köszönöm Antonia Lantnak, hogy beszélt nekem a fotogravűrről. Továbbá, az előállítási folyamat tudatában a képet annak látjuk, ami valójában: "mixed media" fényképnek. A hasonló fajta bizonytalanságot okozó, "mixed media" fényképek ismertebb példái a kézzel festett színes fényképek, mint például a viktoriánus képeslapok és a régi magazinokban található illusztrációk némelyike.

A fenti esetek egyikében sem lép fel illúzió.