A boldogság és a tökéletes látás csomója
A könyv olvasható, másolható, nyomtatható, de publikálni sem nyomtatásban, vagy bármilyen elektronikus úton, sem egészben, sem részletekben nem szabad! Úgy érezte, ezt az érzést mindenkivel meg kell osztania.
Repülni szeretett volna, átölelni a világot, a szélbe akarta kiáltani: Éva, szeretlek! Természetesen, olyan boldogság, mint Kollányi Gézáé, eddig még nem létezett.
Népszerű idézetek
Ez csak az övé, illetve kettejüké. A világmindenség gazdagabb lett, mert egy minőségileg új kapcsolat jött létre. Géza és Éva. Egy tökéletesen összeillő pár. Ahogy a jin és a jang összesimulnak, harmonikus egységet alkotnak, úgy lettek ők is eggyé. Éva fekete hajával még külsejében is a jinre emlékeztetett. Természete is arra utalt, hogy az ősi kínai bölcsesség nem légből kapott: megfontolt, komoly gondolkodású lány volt, tökéletesen kiegészítette a nyughatatlan, mozgékony, sőt néha kissé szertelen Gézát.
Már nemcsak álom volt a tökéletes egybeolvadás, az ősi jin és jang ölelkezése most a valóságban is megvalósult. Géza és Éva egy hete házasságot kötöttek. Így megvolt a reményük arra, hogy később több apró jint és jangot hozzanak létre, akik majd ugyanúgy megtalálják életük értelmét, mint ők ketten: egymásban, egymásért. Emelkedett lelkiállapotban élt Kollányi Géza. Szinte lebegett a szeretett nő közelében!
Egymás mellett voltak állandóan, és a boldogság és a tökéletes látás csomója az okozott valódi örömöt nekik, ha a másik kedvében járhattak. Ez volt maga a tökéletesség. Amiért élni érdemes. Ez volt az az állapot, amire mindenki vágyik, amit állandósítani szeretnének az emberek, de eddig csak nekik sikerült. Csak egy baj volt: Kollányi Géza nem tudta, hogyan adja a világ tudtára boldogságát.
Napokig töprengett, amíg megtalálta rövidlátás népi gyógyszerek kézenfekvő megoldást. Meg kell írnia! Először arra gondolt, hogy egy novellát ír. Elkezdte magában fogalmazni, de rájött, hogy az a pár oldal kevés arra, hogy úgy adja közre a kettejük határtalan boldogságát, ahogyan Éva megérdemli, ezért később már regényre gondolt. Lehet, hogy trilógia lesz belőle, játszott boldogan mosolyogva a gondolattal.
Az elhatározást tett követte. Először is vásárolt egy írógépet, egy tömb géppapírt és indigót. A művet több példányban kell megírnia, így biztonságos. Gyönyörű délután volt, amikor befejezte az előkészületeket. Az időjárás is a kedvében járt. Ragyogóan sütött a nap. A tavaszi szél a friss föld illatát hozta a szobába. Az ablak előtt egy madár csicsergett.
A szuper látás fejlesztése
A férfi minden porcikájában érezte a tavaszt. Szinte vibrált a türelmetlenségtől. Előkészítette a hamutálat, szivarra gyújtott, konyakot töltött egy öblös kristálypohárba, és a gép elé ült. Tenyerével felmelegítette az italát, beleszürcsölt, majd felírta a címet: "Jin és Jang".
Először arra gondolt, hogy három pontot tesz a cím után, de szinte azonnal el is vetette az ötletet. Hyperopia, mint megnyilvánult, pontok nélkül, a befejezettségre, az örökkévaló egységre utalt a két szó, amely az ősi kínai bölcsességet hordozza magában, hogy a sok-sok magányos év után, íme, révbe ért.
Elgondolkodva nézte, és úgy döntött, hogy nem jó. Elvégre magáról ír, ezért a saját nevét kell használnia. Nem szabad szégyellnie, hogy mindez vele történt meg. Így sokkal hitelesebb lesz a könyv. Az ismerősök majd hüledeznek, s irigykedve bólogatnak: ez a Géza, milyen szerencsés ember! És hozzáteszik: megérdemelte ezt a csodát, ezt a határtalan boldogságot Szaporán kopogott a billentyűkön, örült, hogy a mondatok az ujjában vannak, szinte kikívánkoznak belőle.
Határozottan folytatta: "Úgy érezte, ezt az érzést mindenkivel meg kell osztania. Elolvasta, magában motyogott, majd elölről kezdte, de most már hangosan. Jól a boldogság és a tökéletes látás csomója, frappáns mondatok, gondolta. Nincs bennük semmi felesleges, minden betű a helyén van, még egy "á"-t se lehetne belőle kihúzni.
A stílusa is megfelelő, mert nem érzelgős, a tényeket tárja az olvasó elé. Szava ércesen zengett. Éva nem volt otthon, nem árulta el ennivalóan csinos, és aranyos feleségének, hogy mivel foglalkozik.
Az ajánlás az asszonynak szól majd. Ha a könyvet kiadják, csak akkor tudja meg, hogy kihez is ment valójában! Megsimogatta az írógépet, szeretettel nézte, úgy tekintett rá, mint zongoraművész a koncert pódiumát uraló versenyzongorára. Ujját felemelte, hogy folytassa a művet.
- Médiaajánlat Kedves Látogatóink!
- Hyperopia gyors kezelés
- Ha látásunk elkezd romlani, nemcsak sok kellemetlenséget okoz, hanem túlságosan sebezhetővé is tesz minket.
- Dante: Isteni színjáték
Aztán csalódottan kellett leengednie a kezét. Ugyanis nem jutott eszébe semmi. Érthetetlen volt az egész. Hogyan lehetséges, hogy nem tudja folytatni? Hiszen a boldogságról ódákat lehet zengeni, színdarabokat kell írni róla, könyvtárakat megtölteni a róla szóló regényekkel, és akkor ő itt ül a gép előtt, és nem tudja, hogyan folytassa. Nem értette. Pedig olyan világosan látta, hogy miről is szól majd a mű! Több napig kínlódott, aztán feladta.
Az írógépet elrakta, a géppapír egy részét a bőröndjébe süllyesztette, jó gyenge látás airsoft a hajón levélpapírnak, gondolta. Majd a levelei megmutatják Évának, hogyan is tud írni, akár regényt is írhatna a boldogságukról, ha akarna Egymásra mosolyogtak.
Kiemelt értékelések
A férfi vágyódva, nézte feleségét. Aprólékosan végigjártatta rajta tekintetét Az asszony vékony, de formás lábát az ülés alá dugta, egyik kezét az ölében pihentette. Időnként a jegygyűrűjéhez nyúlt. Szórakozottan forgatta. Könnyű tavaszi kabátja kigombolva, citromsárga, testhez tapadó, kötött ruhája kiemelte alakját, megfeszült dús keblén. Karcsú derekára széles, nagycsatos, fekete övet tett. Arca hosszúkás volt, orra picit húsos. Olyan jó, harapni való, gondolta a férfi.
Szája kissé nagy volt, de ezt jól ellensúlyozta a festéssel. Vörösesbarna árnyalatú rúzst használt, felső ajkát jobban hangsúlyozta. Kissé kiugró pofacsontja és enyhén mandulavágású szeme ázsiai jelleget kölcsönzött arcának. Mindezzel ellentétes volt magas homloka.
Koromfekete, hullámos haja egyik szemét eltakarta. A szemüveg aranyszínű kerete megcsillant, amikor az asszonyka ifjú férjére nézett. Megfogta az asszony kezét, magához húzta, és szenvedélyesen megcsókolta. A hátsó ülésen egy idősebb házaspár utazott. A férfi ősz feleségére nézett, és mosolyogva súgta: - Emlékszel? De régen is volt!
A látástréning és a képzelet
A repülőtér előcsarnokában hosszasan búcsúzkodtak. Éva kissé türelmetlen volt. Kollányi, mielőtt eltűnt volna a határőrség pultjánál, még egyszer visszafordult, hogy csókot küldjön fiatal feleségének, akit nehéz szívvel bár, de most hat hónapra egyedül hagy itthon.
E tananyag és látás
Sietnie kellett, ő volt az utolsó utas. Mire elhelyezkedett a gépen, kigyulladtak a jelzőfények, s utasították az utasokat, hogy kapcsolják be biztonsági öveiket. A férfi hátradőlt az ülésen, lehunyta a szemét. A csinos légikisasszony halk léptekkel haladt a széksorok között, és udvariasan figyelmeztetett mindenkit: hajtsák fel a kis asztalkát, állítsák egyenesre az üléstámlákat.
Kollányi mellett egy pillanatra megállt. A negyven év körüli, világosbarna hajú férfi csukott szemmel ült. Homloka egy kissé magasabb volt a kelleténél, s hogy ezt ellensúlyozza, haját oldalt kissé megnövesztette, és a feje tetején keresztbe fésülte. Arca le volt sülve. A nő pontosan tudta, hogy nem szoláriumban, vagy karibi nyaraláson szerezte a sötét színt. Az a fajta barnaság volt, ami a szabadban dolgozók sajátja.
Kíváncsi volt, vajon mi az utas foglalkozása? Kollányi szeme sarkából apró ráncok indultak, de egyébként arca sima volt. A meglehetősen sovány testalkatú férfi sportosan volt öltözve, sötétzöld, kockás zakóját kissé fázósan húzta össze magán.
Szintén zöld színű, gallér nélküli flanelinget viselt. A két árnyalat jól passzolt egymáshoz. Világosbarna pantallót hordott.
Mokaszinját lerúgta, lábujjaival mulatságos tornagyakorlatokat végzett. Az utaskísérő hölgy mosolyogva nézte a kezében szorongatott fényképet. Megismerte az utast, aki a képen szmokingban, csokornyakkendőben volt, és egy veszettül csinos, menyasszonyi ruhát viselő hölgy állt mellette. Az elegáns formaruhát viselő nő megcsóválta a fejét.
Account Options
Ki hallott még ilyet, hogy valaki egyedül utazzon nászútra? Kollányi nem túlzottan örült, hogy egyedül kell utaznia. Sajnos a tengerészek nem mindig azt tehetik, amihez kedvük lenne.
- E tananyag és látás - av-multitours.hu
- Lem saját kezű antológiája, melynek darabjai korábbi ciklusaihoz, szereplőihez kapcsolódnak.
- Álmatlanság · Stanisław Lem · Könyv · Moly
- Romlott a látás a munkahelyen
Hajót kapott, a pénzre is szükségük volt, ha nehéz szívvel is, de beleegyezett, hogy aláírja a hathónapos szerződését. És most itt ül a gépen, s hamarosan messze lesz az imádott Évától.
Hosszú repülőút állt előtte. Amszterdamban át kell szállnia az amerikai gépre, s Memphisből még egy helyi járattal New Orleans-ba repül, ahol egy harmincezer tonnás hajón a második gépész a váltóját várja, bizonyára türelmetlenül. Amikor a gép felemelkedett, gondolatban az asszonyánál volt. Felidézte a tegnap estét, az utolsó éjszakájukat, s kicsit szomorú lett a a boldogság és a tökéletes látás csomója, hogy mikor ölelheti újra Évát? Nem vagyok normális, gondolta, hogy egy ilyen asszonyt itthon hagyni!
Aki úgy tud szeretni Újra érezte a buja csókok ízét, megint átélte a vágyakat korbácsoló simogatásokat. Lehunyt szeme vetítővásznán megjelent a meztelen Éva, amint italt hozott a bárszekrényből.
Lágy mosolyra húzta száját. Az asszonya először csak az üvegért ment. Illegette magát a férje előtt, majd egyenként hozta a poharakat. Testének minden porcikáját megmutatta, hogy vágyat ébresszen a férjében, majd koccintottak, és utána vadul szerelmeskedtek. Az izzadtságtól csatakosan feküdtek egymás mellett, amikor a felesége ijedten felült.
Mit eszünk holnap? Leszaladok az éjjelnappaliba, jó? Kollányi persze nem engedte. Még mit nem, majd az asszony éjszaka egyedül mászkál?
Inkább nem eszik Bár lett volna ideje bevásárolni egész nap, amíg ő az indulás előtti a boldogság és a tökéletes látás csomója dolgait intézte Még jó, hogy a gép csak délután indult, mert jóval később ébredt, mint tervezte. A csomagolást sietve fejezte be. Szerencsére megvolt az a jó szokása, hogy a hajón szükséges holmi nagy részét a bőröndben tartotta, így nem is volt igazán sok dolga.
