Az egyén jövőképe.
Molnár Péter
Molnár Péter Hagyományos és modern jövőkép mint pedagógiai érték A felnövő nemzedékek jövőképe a pedagógiai antropológia fontos kérdése. A szerző bemutatja a generációs pedagógia elméleti hátterét, és egy konkrét összehasonlító vizsgálat eredményei alapján képet ad a magyar és a német fiatalok generációs jellemzőiről, jövőképük sajátosságairól.
Negatív tendencia, hogy a leendő középosztályt alkotó ifjúsági csoport tagjai körében a leggyengébb a gyermekvállalási hajlandóság. A generáció központi kategória a pedagógiában, mivel az emberi életben a nevelés, tanulás és képzés előfeltételezi a generációs viszonyokat.
A mai felgyorsult társadalmi változások azonban megkérdőjelezik a hagyományos, viszonylag nagy generációs távolságot, amelyben a fiatalok a felnőttek által képviselt vagy elképzelt jövőre készülhettek fel Molnár—Zinnecker a,b; Molnár A fiatalok hagyományos jövőképének tartalma a bizalom és a reménykedés mint a következő generáció életfeltételeinek és kulturális értékeinek biztosítása, következésképpen az ember antropológiafelfogásának egyik leglényegesebb eleme.
Ha a pedagógia lényegét a generációk közötti viszonyként fogjuk fel, akkor a társadalmi reprodukció leggyakrabban előtérbe állított iskoláztatási, foglalkoztatási és hatalmi szempontjai mellett az egyén jövőképe társadalom biológiai reprodukcióját sem hanyagolhatjuk el. A generáció eredeti alapfogalma is a családon belül elhelyezkedő fiatalok, szülők, nagyszülők generációs eltérését jelenti.
A pedagógiai antropológiában azt az állandóságot képviseli az egyéni élet időbeli folyamán belül, amely minden történeti változás ellenére a nevelők és a neveltek szükséges megkülönböztetését tartalmazza. Ez a pedagógiai felfogás a biológiai születés és öröklés kérdéseinek elsődlegességére utal, amelynek gyakorlati hasznát a családi szocializációval kapcsoljuk össze.
A jövőkép kialakulása összetett folyamat
Ebből következően egy kulturális és egy biológiai irányzatot különböztethetünk meg a pedagógia lényegének generációs meghatározásában. A részletes elemzés előtt megemlítem, hogy az individuális fejlődés során 17 éves korra tehető a jövő tervezésének érettebb, a felnőtt életformához hasonlítható megjelenése Molnár Természetesnek tekinthető, az egyén jövőképe a fiatalok optimistábbak idősebb társaiknál.
- Masszázs a látáshoz videó
- Hagyományos és modern jövőkép mint pedagógiai érték | Pedagógiai Folyóiratok
- Gyógyító láb és látás
- Péter Hagyományos és modern jövőkép mint pedagógiai érték A felnövő nemzedékek jövőképe a pedagógiai antropológia fontos kérdése.
Ezt a Témánk szempontjából magyarázatra szorul, hogy az optimista jövőkép miért nem befolyásolja kedvezőbben a gyermekvállalási kedvet. A rendkívül nagy, nyolcezres elemszám ellenére két korcsoportban nem mutatható ki a szignifikáns különbség sem.
Az elmúlt évtizedekben az európai nemzetközi összehasonlításban a 15—24 éves fiatalok életútját vizsgáltam. Kiinduló adatnak tekintem tehát, hogy e korcsoportban a fiatalok átlagosan 1,56 gyermek tervezéséről számolnak be.
A pedagógiai generációs koncepciót közvetlenül érintik a kedvezőtlen demográfiai folyamatok, ezért az oktatás sokoldalú értékelésén belül három problémát emelek ki.
Az előrelátható jelenségeket nem építette be a koncepcióba. Például a felmenő rendszerben működő pedagógiai tervezést nem akkor kezdtük el, amikor az alacsony létszám miatt értelmes minőségi javításra lett volna lehetőség.
Az oktatás olyan értelmes beruházás, amely önmagát az egyén jövőképe a gazdasági haszon értelmében. Bár nem elegendő csak gazdasági síkon értékelni az oktatás funkcióit, még ez a minimális követelmény sem érvényesül. Érdemben fel sem merül az a kérdés, miként befolyásolja az oktatás a demográfiai folyamatokat.
Új Pedagógiai Szemle november - Hagyományos és modern jövőkép mint pedagógiai érték - EPA
Azt a kérdést kívánom felvetni, hogy az oktatási-nevelési rendszer értékrendjében miképpen jelenik meg a fiatalok jövőképének formálása.
Ez a téma közvetlenül érinti a nemzetközi összehasonlításban általam vizsgált ötvenéves civilizációs fejlődést és a demográfiában számon tartott gyermekvállalási tervet. Generációs koncepció a pedagógiában Európában a generációs kérdés a politikában, a civil társadalomban, a társadalomtudományokban és a pedagógiában egyaránt aktuális téma.
A pedagógiai kérdések pontosabb meghatározásához a társadalomtudományokban megjelenő három alapkoncepcióból indultam ki Liebau Jelen cikk témáját a harmadik felfogás érinti, amelyben a nevelés alapvető viszonyítása a közvetítő és a befogadó generáció megkülönböztetése.
- Появилась опять, но уже в другом ракурсе.
Schleiermacherrel ellentétben nem a neveléselméletet vezeti le a generáció fogalmából, hanem fordítva: a neveléselméletből kiindulva határozza meg a generációk funkcióját. Részletesebben: a neveléselmélet az antropológia kulcskérdésének tartja a szociális kérdést, a kultúrát és a halandóságot. A nevelést olyan társadalmi tevékenységnek tekinti, amely által a kulturális az egyén jövőképe egy nem genetikus tevékenységi diszpozícióval valósul meg.
A nevelés szétosztható a közvetítés és a befogadás résztevékenységére, de ebből következően mindkét generáció lehet közvetítő és befogadó is. Mind a csecsemő, mind a szülő a nevelés szubjektuma, a nevelés tárgya pedig a közös tevékenység. A tevékenység kettős felfogása hármas kölcsönös kapcsolatrendszerben ábrázolható, ahol mindkét generáció a nevelés szubjektuma és a tevékenység tárgya a kultúra.
Megismétlem, Sünkel nem az antropológiából, hanem közvetlenül a nevelésből vezeti le a generációk funkcióját. Tehát Sünkelnél maga a nevelés a kulturális kontinuitás biztosítása, és nem valamelyik generáció a kultúra képviselője. Ez a finom fogalmi megkülönböztetés a kommunikációelméleten alapul, és a kommunikációs relációkra teszi át a hangsúlyt Sünkel A generációs és antropológiai kérdéseket érintő közös modern fejlemény, hogy napjainkban bizonyos visszaesés tapasztalható a kérdések történetileg kialakult deduktív jellegű kidolgozásában.
Bár a hetvenes években a pedagógiai antropológia még megpróbálta az emberi jelenség lényegét és a nevelés szükségszerűségét deduktív úton igazolni, a nyolcvanas években már inkább a nevelés lehetőségének kritikai szempontjai kerültek előtérbe. A hiteles német szakirodalom nem ismer olyan nemzetközi kísérletet, amely fejleszteni kívánná a pedagógiai antropológiát.
Klika szerint csupán történelmi rekonstrukcióval vagy egyes speciális szempontok kiemelésével találkozhatunk Klika Hazai viszonylatban szerencsés kivételnek számít Angelusz Erzsébet munkássága, aki a filozófiai antropológia az egyén jövőképe alaposan megvizsgálta a nevelés és a társadalom viszonyát. Szerinte annak ellenére, hogy az antropológia az utóbbi évtizedben szinte divatterminológiává vált, nincs arról szó, hogy napjainkban — az ún.
Ez a vizsgálódási irány az egyes és Bates látásgyakorlatok az egyén jövőképe körül kialakult filozófiai vitákkal, irányzatokkal hozta szoros kapcsolatba a filozófiai antropológiát.
A jövőkép kialakulása összetett folyamat Jövőkép alatt egy határozott elgondolást értek, előre igaznak tekintett elképzelést egy későbbi állapotról, eredményekről, amelyek eléréséért tevékenykedni fog az egyén. Ez a szakasz az utóbbi időben meghosszabbodást mutat, azaz van, hogy kitolódik. Az egyszerű megértés érdekében egy hasonlattal élnék: a minket felnevelő felnőttek szülők, tanítók stb. Azonban tudnunk kell, hogy tizenhét éves kor környékén a kortársak nagyon fontos szerepet kapnak az egyén életében: az egyén ellentmondásos érzések közepette leválik a szüleiről, elszakad a gyermekkorától, azonban még nem lép át a felnőttkorba, problémamegoldó képessége kiforratlan, magatartásában felfedezhetők gyermeki és felnőttes vonások is.
A történetileg legjellegzetesebb két pozíció az emberi lényeget az egyéni létezéstől elválaszthatónak vagy elválaszthatatlannak tekinti.
