Amikor egy személy elveszíti látását, Vakság a fejlődő országokban
Terápia A látásvesztés traumája egy egész életre szóló testi, pszichés, egzisztenciális - totális veszteség.
Mi a teendő, ha egy személy elveszíti látását
Az egyén számára ugyanolyan gyászmunkát tesz szükségessé, mintha valakit elveszített volna. Ez a valaki látó énje volt.
- A vakság leggyakoribb okai
- Ön egy kertészeti témákkal foglalkozó YouTube csatornán jár, ahol Megyeri Szabolcs kertészmérnök előadásában ismerkedhet a hazai klímán alka.
Trauma, stigmatizáció és identitás problémája szorosan összetartozik a vakság feldolgozásában. Énképünk nagyban függ a szociális normáktól és a környezetünk ránk adott reakcióitól, így a környezet sztereotípiái és szánalma csak tovább erősíti a kirekesztettség érzését.
Ezért a veszteség feldolgozásához a sztereotípiákat felül kell bírálni, és ki kell alakítani hozzájuk egy személyes viszonyulást. Olyan súlyos tartós fogyatékosság nyomán, mint a vakság, énképünk egésze átszíneződik, és identitásunk újraszervezésére van szükség.
A terápia Énképünk további meghatározó építőeleme emlékezetünk és képzeletvilágunk.
Sok látását elvesztett ember arról számol be, hogy az emlékekből, álmokból és fantáziákból lassan eltűnik a vizualitás: elmosódnak a régen ismert helyek kontúrjai, az új ismerősökhöz egyre halványodó régi arcokat képesek csak hozzákapcsolni, eltűnnek a képek az álmokból is, és az egyén lassan megszűnik vizuális önreferenciának lenni.
Mivel információink döntő többségét vizuális ingerek alapján szerezzük, a látását elveszett ember elbizonytalanodik önmagával és a környezettel szemben, mert úgy érzi, nem képes adekvát információkat szerezni. Ezért a terápiás munkában a gyógyulás alapja a biztonság visszaszerzése, amely a test feletti kontrollal kezdődik, majd folyamatosan halad kifelé, a környezet újbóli kontrollálásának irányába.
Az identitás újra-felépítésében az egyik kulcstényező a megvakulást közvetlenül követő kritikus periódus lezajlása.
Ekkor óriási szerepe van a környezet reakcióinak, elsősorban a családnak, akik ilyenkor támogatják, befogadják, körbeveszik a látását elvesztett embert, és átmenetileg a beszűkült világ egészét jelentik számára.
A következőkben bemutatok két esetet, amelyek jól szemléltetik a traumán átesett emberrel való kapcsolat útjait amikor egy személy elveszíti látását zsákutcáit. Felnőttként megvakult emberek jönnek ide három hónapos rehabilitációra, amelynek során elemi készségeket sajátítanak el: bottal való közlekedés, Braille-írás, mindennapos tevékenységek — és pszichológusi segítséget is kapnak, amennyiben igénylik.
A hajótörés idején a személy nem érzékeli a tüneteket, csak egy vörös folt tudja megmondani, mi történt. Mi a teendő, ha a hajó a szemén felrobban? Kezelni kell? Nem szabad úgy gondolni, hogy egy ilyen tünetelmélet nem súlyos. Ha ezt gondatlanul kezelheti, akkor csökkentheti a látást és más veszélyes szövődményeket.
István 33 éves, visszahúzódó, halk szavú férfi, elsőre egy felnőtt kisbaba benyomását kelti. Szüleivel él egy vidéki városban.
Nyolc általánost végzett, azóta otthon lakik, nincs se munkája, se párkapcsolata. Gyerekkorától kezdődően romlott a látása, és 9 éves volt, amikor már nem tudott egyedül közlekedni, majd 14 éves korára, az általános iskola végére teljesen elvesztette a látását.
Az iskola utolsó osztályait már Budapesten, a gyengén látók bentlakásos iskolájában végezte.
Elmondása szerint sosem voltak igazán barátai, nem tudott könnyen kapcsolatba lépni másokkal. Ekkor végképp bezárkózott, és 18 éven keresztül családján kívül senkivel nem tartotta a kapcsolatot. Minden házimunkát és hivatalos ügyet ő végzett helyette. Minden napnak megvolt a menetrendje, amelyben István kizárólag az anyjával ment ki a lakásból, jó idő esetén a boltba vagy a gyógyszertárba.
A látás elvesztése után – a feldolgozás útjai
A szülei egy magatehetetlen gyerek szerepében tartották, ami nagyon kártékony reakció a szülők részéről, akik számára a gondozni való beteg gyerek élethivatássá válik. Roland A másik eset Roland, 28 éves, barátságos, nyitott, kommunikatív férfi.
Egy amikor egy személy elveszíti látását tanácsadó cégnél dolgozik, egyedül lakik és párkapcsolatban él egy felnőttként megvakult nővel. Kétéves kora óta cukorbeteg, de saját bevallása szerint nagyon elhanyagolta a betegségét, nem tartotta a amikor egy személy elveszíti látását.
Addigra már a bal szemére teljesen megvakult, amit addig észre sem vett — amikor viszont a kórházban ezt közölték vele, elájult.
A többszöri operáció ellenére mind a két szemére teljesen megvakult, amire azonban — elmondása szerint — addigra már volt ideje felkészülni.
A vakság leggyakoribb okai
Az orvos a családjának azt javasolta, ne éreztessék vele, hogy minden megváltozott, kezeljék normálisan. Az anyja az első hónapokban természetesen sokat segített neki, de nem helyette csinálta meg a dolgokat, hanem megmutatta, hogyan tud például egyedül vasalni, mosogatni.
Pár hónappal megvakulását követően ment el a Szempont Alapítvány tanfolyamára, ahol megtanult fehér bottal közlekedni, számítógépet használni stb. Azóta önállóan él.
A látás gyorsan beáll
Nem vagyok fogyatékos, sosem szerettem ezt a szót. Egy vaksi hapsi vagyok. Roland a lehető legnagyobb segítséget kapta tőlük: normálisnak kezelték.
