Könyvet olvasni és látni. 23 könyv, amit el szeretnék olvasni, mielőtt betöltöm a at - Egy meleg srác olvas

A könyvek közti résben — Két könyv között az idő KL Olvasási idő kb. És mégis az. Minden befejezett jó könyvet nálam ilyen vibrálással és feszültséggel teli üresség követ — veled is így van? Kolozsi László írása. Van, hogy könyvet olvasni és látni lapos bosszúság könyvet olvasni és látni a nem elég jó könyv befejezését, az az érzés, hogy a könyvre fordított idő némileg elpazarolt idő volt. De aztán persze előbb-utóbb be lehet látni, hogy alig van könyv, ami ne érdemelné meg a ráfordított időt.

Jó, mondjuk, én elég hamar ott tudok hagyni egy könyvet. Nagyon ritkán hajt a kíváncsiság, hogy egy félbehagyott könyvet újra elővegyek. Bár az is igaz, hogy a félbehagyott könyvekre nézve mindig elfog valami furcsa lelkiismeret-furdalásszerű érzés, mintha nem is csak a könyvnek, de egyenesen a szerzőnek tartoznék azzal, hogy befejezem a művét.

A könyv félbehagyása egy ilyen rendezetlen személyes üggyé válik.

Miért félünk a fejlődéstől? Technopánik és technoferencia

Amit szeretnék rendezni, szeretném ezt a helyzetet kibeszélni, de mintha erre az a másik, aki azt a bosszantóan befejezhetetlen könyvet írta, nem is akarna alkalmat adni. A félbehagyott könyv írója tényleg kibabrált velünk, a rossznak talált könyv írója nem annyira. Mert ha egy rossznak tartott könyvet elolvastunk, legalább azzal nyugtathatjuk magunkat, hogy rendben, azért mégsem sértettünk meg senkit, nem hívtuk ki magunk ellen a könyvek birodalmának haragját.

A jó könyvek után viszont ott ez a gödör.

Legfrissebb

Mintha egy gödör mélyére néznénk. A tátongó üresség nem tudni, mennyire mély.

Elittars » Párkapcsolati tanácsok » 9 ok, amiért a könyvek pozitívan befolyásolják a szerelmet 9 ok, amiért a könyvek pozitívan befolyásolják a szerelmet by Elittárs szerkesztőség Számtalan könyvet írtak már a szerelemről, azonban gondolta volna, hogy a könyvek befolyásolhatják is a szerelmi életét? Többek között azért is, mert sokat tanul az olvasásból, és olyan érdekes hobbija van, amit a legtöbb ember vonzónak talál, és szívesen beszél róla. A számok magukért beszélnek Különböző felmérések, köztük a mi felmérésünk is arra a következtetésre jutottak, hogy az egyedülállók, köztük az ELITTÁRS tagjai is szívesen randevúznak olyasvalakivel, aki könyvmolyként definiálja saját magát.

És éppen ez lehet a kulcsa ennek az érzésnek. Tulajdonképpen minél jobb egy könyv, annál nagyobbnak érezzük a mélységet. Ugyanis a jó könyv vagy a nagyon jó könyv után azt érzem, és gondolom, ezzel nem vagyok ezzel egyedülhogy nem fogok találni — akárhogy is igyekszem — még egy ennyire nagyon-nagyon jó, megrázó, az életemet alakító könyvet.

A jó olvasó az, aki rendszeresen olvas, akinek egyetlen napja sem telik el úgy, hogy ne olvasna legalább egy keveset, szemvizsgálati eljárás egy idegen lakásba betoppanva, lopva — kicsit mintha valami csínyt követne el — megnézi a könyvespolcot, szóval a jó olvasó mindig, már olvasás közben is fürkészi, nézegeti, mit is olvasson az ágya mellé helyezett könyve után, mi legyen a következő olvasmánya.

Én rendszerint két vagy három könyvet is olvasok egyszerre. Társadalomtudományit vagy természettudományit, meg regényt. Krimit vagy komoly irodalmat. Bár most már itt is elmosódott a határ. Mondjuk úgy inkább, hogy egy Harlan Cobent meg a Tolsztoj Feltámadását. Ott van az ágyam mellett Coben Az idegenje elképesztően erős könyv, nagyon komor, de komorsága ellenére nem nyomasztó rövidlátás funkcionális kezelése a zseniális Bill Bryson könyve az emberi testről, könyvet olvasni és látni a szívtől egészen a nemzőszervekig meg az agyig minden testrész kultúrtörténete és fiziológia leírása egyben benne van.

Ilyet — hogy mindez még szórakoztató is legyen — csak Byrson tud.

De már figyelem a könyvesboltok kirakatát, figyelem, hogy a barátaim mit olvasnak, és a Facebook-bejegyzéseket, hogy a jó könyv utáni űr ne legyen annyira letaglózó, ne legyen olyan mély, ne társuljon mellé depresszió. A könyvet olvasni és látni könyv után majdnem mindig úgy érzem, hogy egyszerűen nem tudok mit olvasni.

A következő könyv biztosan nem lesz olyan jó, mint az, amit olvasok. Nem is akarom, miközben a jó könyvet olvasom, legyen az bármennyire is brutális, hogy vége legyen.

Ennek —  szerintem — két oka van: az első az, hogy a jó könyvnek sajátos, egyedi, behúzó, vonzó világa van. Olyan világa, amiben jó ott lenni, még ha az egy szörnyű, kegyetlen világ is. Most azért olvasom a Cobent, mert előtte ott volt a maga után szörnyű űrt hagyó Északi vizeken, Ian McGuire regénye. A másik oka: nem akarom, hogy a jó könyvnek vége legyen, mert akkor oda a könyvet olvasni és látni könyvek okozta izgatottság. Az izgatottság okát Umberto Eco egyik rövid írásából lehetne talán levezetni.

Eco azt írja, hogy azért jó olvasni, mert az olvasás kaland. Vagyis így, az olvasás segítségével tudunk több és szélesebb élettapasztalatra szert tenni.

Az olvasás kitágítja az élettapasztalatainkat.

Az olvasó ember fölött szélesebb, nagyobb az ég. Az olvasó ember előtt nagyobb távlatok nyílnak. Az olvasó át tudja élni, milyen Némó tengeralattjáróján beutazni 20 ezer mérföldet, milyen a Stromboli vulkánba leereszkedni, milyen harcolni a waterloo-i csatában, milyen találkozni idegen galaxisok követeivel. És minél könyvet olvasni és látni a kaland, annál mélyebb lehet a kaland után az előttünk tátongó gödör.

• A könyvek közti résben – Két könyv között az idő - WMN
• 23 könyv, amit el szeretnék olvasni, mielőtt betöltöm a at - Egy meleg srác olvas
• Idén is legyen felejthetetlenül szép az anyák napja!
• Hogyan olvass gyorsabban?

Kevés könyv hatott rám az utóbbi időben annyira, mint ez a vérben, vizeletben, faggyúban, gennyben, fekáliában és kankós váladékban úszó — minden értelemben véve — igazán erős férfiregény. Ő az, aki látja a kikötők bordélyait, érzi a hajók, a hajósok szagát, a bomlás szagát, aki végül egy kibelezett jegesmedvében vészeli át a jégvihart.

Az Északi vizeken egy felejthetetlen kaland: az ember jeges áramlatokon sodródik a történettel, és mintha a lapok közül dermesztő szél fújna, szinte senki nincs, akiben maradt volna még valami emberi. Kevés regényt lehet szinte minden érzékszervünkkel annyira átélni, mint ezt.

Kult — Vagy egy hónapig vergődtem a Csontórák után, jobb látás-helyreállító műtét olvassak. Beleolvastam egyszer már félretett regényekbe, elolvastam újra Ottlik Géza kisregényét, látomás labirintus háztetőket, de körülbelül csak azért, hogy húzzam az időt, hátha megtalálnom könnyen a Csontórákhoz méltó olvasmányt. De nem sikerült. Szenvedtem esténként.

Úgy éreztem, már könyvek ezreibe lapozta bele. Már akkor is Byrsont olvastam, de azt sem volt kedvem folytatni. Görög drámákat olvastam. Elolvastam két Alice Munro novellát.

Multimédia tartalom:

Azok jók voltak ugyan, de mégsem regények. Munro világa is olyan, hogy sajátos, személyes élményé teszi a hősei élményeit. Úgy érzem mindig, ha Munrót olvasok, hogy mindent tudok a kanadai kisvárosok életéről.

Hogy éltem Calgary mellett egy farmon. Ez is megvolt. De nem ez hiányzott. Ebben a vergődésben persze az a legjobb, hogy rengeteg könyvvel barátkozik az ember.

Minél tovább tart, annál jobban hasonlít könyvet olvasni és látni depresszióra. És annál erősebb a kétségbeesésem, hogy tulajdonképpen sosem fogok olyan jó regényt találni, mint ez előző volt.

Digitális Család | A mai fiatalok olvasás helyett csak a telefonjukat bújják?

Volt, hogy egy hónap vergődés után találtam vissza olyan könyvekhez, melyeket régen nagyon szerettem. Dosztojevszkij Ördögök című regényéhez. Flaubert Érzelmek iskolája című regényéhez, amit az egyik legjobb regénynek tartok. A Csontórák utáni vergődés úgy ért véget, hogy a gyerekekkel megnéztem A tenger szívében című filmet nem annyira jó, de nézhetőami a Moby Dick keletkezését tárgyalja. Másnap lementem a könyvesboltba, és megláttam Ian McGuire könyvét.

Először csak barátkoztam vele.

HU064: El akarom olvasni ezt a könyvet (I want to read this book)

Megnéztem a Molyon az értékeléseit nem sokan olvasták. Nem győzött meg.

Majd másnap visszamentem a boltba, és újra elolvastam az első mondatot. Nem tetszett. Majd úgy két nap múlva elkapott egy érzés, hogy el fogok mulasztani valamit, egy nagy kalandot, ha ezt a könyvet nem olvasom el.

Persze megvettem az Északi vizekent.