Könyv az emberi látásról
Az ábrázolt látszatarchitektúra elôtt a földön vagy a bekeretezett felirat körül gyakran további jelentésteli tárgyak — különbözô eszmék, intézmények s hasonlók emblémái kapnak helyet. Az ajtó — írta Georg Simmel Brücke und Tür Híd és ajtó címû esszéjé- ben Simmel — az a könyv az emberi látásról, mely jól mutatja, hogy az elválasztás és az összekötés csak egyazon aktus két oldala, az ajtó mintegy zsanérként teremt kapcsolatot az ember tere s mind a között, ami ôt körülveszi.
Fuhhhhszhhhhhh… most sem könnyebb… Olyan, mint mikor érzed, hogy valami fontos dologba tenyereltél, de nem találod a szavakat a mondanivaló jelentőségének visszaadására.
Egyszóval az ajtót mindig egy, általában titokzatos törvény uralja. A címlap elôtt vagy után gyakran van még egy, néha a teljes oldalt kitöltô kép.
Az itt látható allegorikus vagy emblematikus ábrázolás többnyire a könyv tartalmának vizuális összegzése — ezt a megoldást különösen gyak- ran látni viszont a didaktikus jezsuita irodalomban, amely az örök eszmék- rôl a képek által nyerhetô intuitív tudást többre becsülte a diskurzív meg- ismerésnél.
'látás' címkével ellátott könyvek a rukkolán
Ez a második címlap a könyvnek a szem számára felkínált homlokzata, melyet végigpásztázhat; elôzéklap, melyen — mint egy díszes kapun — a tekintet elidôzhet, mielôtt az olvasó belépne a szöveg világába. De ismeretes még egy, ritkábban használt megjelölése is, ne lakozik a viszonzásra való várakozás is.
S ott, ahol e várakozás nem amely a tekintetet nem az olvasó emberhez, hanem a kezében tartott marad beteljesületlen amely várakozás éppúgy tapadhat gondolataink- tárgyhoz rendeli: occhio vagy occhiello del libro — a könyv szeme.
Azaz a ban a figyelem szándékolt pillantásához, mint a szoros értelemben vett címlapkép egyszerre látvány és az olvasót felmérô és megszólító, rá rátekintéshezott az aura tapasztalata a maga teljességében hullik az ölé- visszanézô tekintet.
Mégis kikerül- szubjektumához, hanem éppen közelségének köszönhetôen átélhetô a hetetlen az a hasadás, mely bennünk elválasztja azt, amit látunk, attól, maga különös egyszeriségében, könyv az emberi látásról idegenségében és a szub- ami ránk néz. Ismét Didi-Hubermant idézve: ez a tekintet Nem mindig álljuk a képek firtató tekintetét.
Az egyik a hit bizonyos- Huberman Ehhez olyan fiktív modellt alkot, amelyben az egész látványt átszervezi csak azért, hogy a látás tapasztalatát a hit gyakorlásává alakítsa. Könyv az emberi látásról 17— A másik hárító sében számomra épp ez a kérdés: kibontakozhat-e gondolatként a filozó- stratégia viszont lecövekel a hasadáson innen, és konokul eltagadja e fiai mû tartalmához kapcsolódó kép? Milyen volt, sôt létezett-e egyáltalán hasadás létét — s ezáltal az aura tapasztalatának a lehetôségét.
A cinizmus az a tekintet, a képek nézésének, olvasásának az a módja, mely a repre- formáját öltô hárítás a tautológiába menekül, amikor visszautasítja a zentációból a megidézett emlékekbôl, a megjelenített hiányokból gondo- látványként elé táruló tárgy auráját, s mintegy diadalként ünnepli e tárgy latot varázsol elô? Vajon e A legismertebb példa talán Frank Stella válasza a korai képei címlapképek a filozófiai mû részét alkotják-e — s ha igen, akkor miféle jelentését firtató kritikusi kérdésre: what you see is what you see Battcock részét —, vagy létrejöttük inkább az egykori nyomdász-könyvkereskedô Mindkét hárítás a látás paradoxonától menekül, melyet Didi-Huberman A forrásokból jól dokumentálható, hogy HobbesShaftesbury úgy jellemez, hogy a látás aktusa csak akkor megy rövidlátás mínusz 25, ha kettéhasad, ha és Vico bizonyosan maga rendelte meg a mûvéhez készült közben megnyílunk arra a hiányra, amely ránk tekint, minket érint — mond- címlapképet.
Mindhárom szerzônek határozott elképzelése volt arról, hatni, megérint — s ebben az értelemben bennünket látókként konstituál. Az aura ugyanis nem valamely jelen- csolják egymáshoz vagy könyv az emberi látásról egymással szembe a képen látható ele- ség vagy tárgy kitüntetett tulajdonsága, hanem az intenzív vizuális élmé- meket.
- 100 látási érték
- Vakság · José Saramago · Könyv · Moly
Fennmaradt Abraham Bosse-nak a Leviathanhoz készített eredeti nyé. Ezért különösen meghökkentô, hogy e munkáknak már a Azaz ha volt is e képeknek filozófiai funkciója, azzal már az olvasók következô generációja sem törôdött, talán észre sem vette. 3 látás jó Leviathan címlapképét igen hamar egy áttekinthetôbbnek vélt változattal helyettesítették, mely keretbe fog- lalta a Leviatán evilági látomását, azaz a Leviatánról készült táblaképpé dologiasította.
Olyan konnotációkkal vette körül, amelyek — mint Horst Bredekamp aprólékosan bizonyította — a mû állításainak ellentmondanak.
Giambattista Vico fômûvének, a Scienza Nuovának az as kiadáshoz készítetett címlapképét pedig már a szerzô halálának évében egy hasonló, de tôle kritikus pontokon eltérô másikkal helyettesítették.
Ezt azután egyre újabb változatok követték — pusztán azért, mert kép nélkül kiadni nem lehetett, hiszen anélkül értelmetlenné vált volna a munka elsô fejezete bôvebben lásd Wessely Louis Marin meggyôzôen rekonstruálta Poussin levelei alapján a képszem- lélet Három, egymásra épülô szakaszból állt. Elôször a pásztázó tekintet a keret és a látósugár mechanizmusaira támaszkodva a képet mint részei totalitását, mint zárt láthatósági rendszert ragadta meg.
Ezután a képet mint felismerhetô alakokból és alakzatokból álló, olvasható szöveget tanulmányozta, nézte és olvasta egyszerre — mint egy a nézô által felidézett vagy ismerni vélt írott szöveg ikonikus jelét és egy figurákból szôtt mechanizmusból létrejövô textust.
A látás nyelve
Végül a harmadik fázisban szemlélet és olvasat kölcsönhatása — a folyamatos könyv az emberi látásról szem- lélés és olvasás között — feltörte mind a szöveges, mind a vizuális rendszer zártságát.
A könyv az emberi látásról legmélyebb, szimbolikus értelme ugyanis — vonja le Marin a következtetést — épp az olvasást a szemléléstôl elválasztó szakadékban mu- tatkozik meg, mely szakadékot vagy törést csak a szemlélô-olvasó önref- lexiója, reflektált élménye hidalhatja át Marin27— A meghasadtság — a hasadás Didi-Huberman avagy törés Marin tehát a 1.
Az értelmezésnek ezt a szöveget kell felismernie, amely — mint a példákból majd kiderül — nem könyv az emberi látásról, vagy nem csak a mû olvasható szövege. Ez a lehetôség pedig döntô fontosságra tesz szert azoknak a filozófusoknak a gondolko- dásában, akik szoros kapcsolatot tételeznek az emlékezet vagy a képzelô- erô mentális képei illetve a gondolkodás és cselekvés között, s azt vallják, hogy szellemünk a mentális képekben saját tevékenységén legeltetheti tekintetét, mintha csak színpadon mozgó alakokat nézne Ryle Hobbes az emlékezetet mintegy képarchívumként fogta fel, melyben az ítélôerô alkotta szövegek teremtenek rendet.
Néhány fekete-fehér képpel illusztrált.
A Leviathan címlapképe épp ezért bevett, jól ismert képi motívumokat kombinált abban bízva, hogy a személyes emléknyomokból egy kommunikatív és a cselekvést belülrôl irányító jel születik. Miután meg volt szolgálni mûve címlapképei is. Az allegorikus címlapkép a szöveget félretolva olyan olvasatot igényel, amely az egyes elemeknek újabb és újabb jelentést tulajdonít akkor, amikor újabb és újabb összefüggésekbe illeszti ôket.
A két módszer, kép és szöveg dialógusa fejezi csak ki teljesen az Új tudomány elveit és gyakorlatát. Végül Vicónál a kép feladata az, hogy váratlan és sokrétû viszonyok — analó- A címlapképek mindhárom mû esetében az emblematikus irodalom giák, topikai összefüggések — felvillantásával megtörje az emlékezet és a olvasásában kifejlesztett képszemléletre támaszkodnak, amely a Maga Shaftesbury is elôbb beszerezte a elmét.
Az Új tudomány címlapképe egy alternatív gondolkodásmód de- legfontosabbnak tartott ikonográfiai kézikönyveket, s tanulmányozásuk monstrációja, s egyben az új tudomány szellemi szótára bevésésének, alapján alakította ki a címlapképek koncepcióját. Ez a koncepció sajátos módszere gyakorlásának a közege.
Hobbes, idején, ben Vico—, a szerzô fordítása.
- A szemek fájnak, homályos a látás
- Gyakorlati gyakorlatok a látás javítására
- Látás, nyelv, emlékezet (Kovács Ilona; Szamarasz Vera Zoé)
A meddô mód- Shaftesbury és Vico mûvének címlapképe a Az utóbbi típus szép példája Algarotti mûvének Newtonianismo per le dame címlapképe, amelyen a szerzô a cirey-i kastély parkjában sétálva magyaráz Emilie du Châtelet-nek — noha az illetô hölgy nálánál jobban ismeri 5.
Hatalmas grafikai életmûvének egyik különleges — illusztrációi többségéhez képest szinte monumentális- nak mondható — darabja az a rövidlátás, hogyan lehet a látást gyakorlatokkal helyreállítani, amelyet a névtelenül publikáló s általa sem ismert königsbergi fôpolgármesternek, Theodor Gottlieb von Könyv az emberi látásról A házasságról írott traktátusához készített.
A bájosnak szánt képen az apa körül han- cúrozó két fiú testtartása a Laokoón szoborcsoportról ismert, a kígyók szo- rításában az életükért küzdô ifjak mozdulatait ismétli meg — egy rejtett, elfojtott viszonyt a családi harmónia kellôs közepén bôvebben Wessely— New York, Dutton.
Barlay László et. Budapest, Gondolat. Der Leviathan: Urbild des modernen Staates.
Werkillustrationen und Porträts. Berlin, Akademie. Zur Metapsychologie des Bildes.
München, Fink. In: Marin, Louis: Sublime Poussin. Stanford, Stanford UP, 5— Altrichter Ferenc ford.
Budapest, Osiris. Chodowiecki in der deutschen Kalender- und Romanillustration des Berlin, Tenea. II ed. Benda et al.
A szem nevelése
Stuttgart-Bad Cannstatt, Frommann-Holzboog. Der Tag. Moderne illustrierte Zeitung Nr. SeptemberIllustrierter Teil Nr.
[TOP 10] KÜLÖNLEGES KÉPESSÉG, amellyel az EMBEREK 0,0001%-a rendelkezik
Il Carteggio e le poesie varie a cura di B. Croce e F. IDEA, 7— Acta Historiae Artium, ?
In Attila Kiss—György E. Szônyi eds. Gendered Representations in Cultural Practices. Szeged, Szegedi Egyetemi Kiadó, —
