A látás alapvető vizuális funkciói
Irodalom Csathó Árpád Tekintetünk minden pillanatban a környező világ tárgyainak világos képét és strukturált kapcsolatrendszerét tárja elénk.
Ez a környezetünkről kialakított mentális kép azonban jóval több, mint a látott világ egyszerű retinális leképezése. Ennek felismerésére elég csak a vizuális rendszerünk két fontos feladatára gondolnunk.
Egyrészt megoldásra váró feladat, hogy a retinánkra vetülő kétdimenziós képből felépítsük a környezetünk valós, háromdimenziós reprezentációját. Másrészt komoly problémát jelent, hogy a retinális kép elkerülhetetlenül variábilis a folyamatosan változó környezeti feltételek mellett.
Tárgyreprezentáció az agykéregben A fejezet első részében megismerkedtünk azzal, hogy miért is nehéz feladat egy adott tárgy felismerése.
Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag valószínűtlen, hogy két egymást követő vizuális fixáció ugyanazon a tárgyon ugyanazt a retinális képet hozza létre Gordon, Hogy a valós reprezentáció kialakulhasson, illetve, hogy a nagyfokú retinális variabilitás ne legyen akadálya az egyes tárgyak felismerésének, a szemünkbe érkező információ feldolgozására egy rendkívül összetett rendszer fejlődött ki.
Ennek az analízisnek a komplexitását Arnheim kiválóan érzékelteti, mikor széles skáláját adja meg a vizuális információt feldolgozó belső folyamatoknak. A fontosabb folyamatok között említi, például, a szelekciót, az egyszerűsítést, az absztrakciót, az összehasonlítást, a kiegészítést, és a szintézist.
Az információfeldolgozás egészének megértése szempontjából ugyanakkor nagyon fontos a változatos észlelési folyamatok kapcsolatrendszerének a megértése. Az idegi plaszticitás néhány lefutási mintázata az élet folyamán. Magyarázat a szövegben. Észlelésünk első lépéseként mindkét szemünkben egy-egy retináliskép keletkezik. Ennek elsődleges feltétele a retinánkra vetülő kétdimenziós optikai kép érzékelése.
Az optikai kép alapvető tulajdonsága a változó fényintenzitás. Erre a változó fényintenzitásra a retinális fényreceptorok mindig megfelelő tüzelési intenzitással reagálnak. A receptoroknak ez a változó erősségű tüzelése az, amely a képi feldolgozás első szintjén létrehoz egy intenzitásmintázatot, a retinális képet.
- A látás vizuális funkciója
- Fejezetek a pedagógiai pszichológia köréből
Lényegében a második szinten valósul meg a vizuális információ analízisének első feladata: a retinális kép egyes jellegeinek detekciója. Ezen a szinten a vizuális rendszer az intenzitásmintázatok alapján meghatározza a legalapvetőbb képi jellemzőket. Így a rendszer részlegesen elkülönítve dolgozza fel a fényességhez, az elemi orientációhoz, a színekhez, a mintázatokbeli különbségekhez, illetve a mozgás- és a mélységészleléshez kapcsolható információt.
E feldolgozás eredményeképpen az alapvető élek, illetve tárgyi határok is elkülönülnek. Az egyes jellegekre vonatkozó információ feldolgozása egymással párhuzamosan történik.
Az elemi egységeknek, illetve tárgyi jellegeknek a magasabb szintű integrációja valósul meg a harmadik feldolgozási szinten. Ennek az összetett folyamatnak legalább két fő részét különböztethetjük meg. A látás alapvető vizuális funkciói ez a szint az, amely hozzárendeli az előbbi szinten meghatározott élek által határolt felületekhez a mélységre, illetve téri orientációra vonatkozó információt. Ehhez felhasználja például az árnyékok és a mintázatok váltakozását a látható felületeken.
Home Duzzanat a szem alatt, okai és kezelése nőkben fotó Alapvető vizuális funkciók és kutatási módszereik. A fenti értelmezés szerint tehát diagnosztikus szempontból ugyanarról a gyermekről megállapítható, hogy sérült a biológiai funkciók zavarahogy fogyatékos, képességzavart mutat a pszichikus funkciók zavara és az is, hogy akadályozott a társadalmi szerepek zavara. A látóélesség-értékek különbözô mértékekben és a látószög. A két fogalom által lefedett módszerek és technológiák valóban rendelkeznek. A látás folyamata és a vizuális rendszer.
Ennek a részfolyamatnak a végeredményeként gyakorlatilag kialakul a tárgyak reprezentációja, de a háromdimenziós struktúra még mindig nem teljes: hiányzik a tárgyak nem látható területeinek analízise.
Ez azért lényeges, mert ahhoz, hogy környezetünk tárgyait egységként érzékelni tudjuk, fogalmat kell alkotnunk a tárgyak takart, nem látható felületeiről is. Ez a látható és nem látható felületekről kialakított egységes kép az egyik legfontosabb lépés ahhoz, hogy az egyes tárgyakat változó téri orientációban, illetve változó retinális kép mellett is pontosan azonosítani tudjuk. A harmadik feldolgozási szint folyamatainak eredményeként ez az integrációs folyamat is lezajlik, és kialakul a látott tárgy teljes reprezentációja.
A következő lépés az, hogy a létrejött tárgyi reprezentációt fel kell ismerni. Egyszerűen fogalmazva ez azt jelenti, hogy nem elég csak azt tudnunk, hogy tárgyak vannak előttünk, az egyes tárgyak beazonosítása, kategorizációja is alapvető jelentőségű.
Ezt a feladatot a negyedik feldolgozási szint oldja meg, oly módon, hogy összehasonlítja az fejfájás romlott a látás tárgy reprezentációját a már korábban tárolt tárgyi reprezentációkkal. Ennek az alapvetően szemantikai folyamatnak a végére a tárgy funkcionális beazonosítása is befejeződik.
Az előbbi szinttel gyakorlatilag véget ér a tárgyak vizuális analízise, de az információ megértése szempontjából fontos a felismert tárgy pontos nyelvi meghatározása is. Ahogyan azt az első ábra is szemlélteti, az egyes feldolgozási szintek közötti információáramlás oda-vissza irányul. A tökéletesebb tárgyi reprezentáció kialakulását és a korábbi tapasztalatok felhasználását a pillanatnyi észlelés során a feldolgozási szintek közötti visszacsatolási rendszer segíti.
Ez a visszacsatolás, illetve interakció különösen jelentős a magasabb szintű integrációs folyamatok között. Vizuális észlelésünk megértésének azonban csak az egyik oldala az észlelés folyamatának a felderítése, ezzel párhuzamosan fontos feltérképeznünk az észlelési folyamatok neuronális beágyazódását is pl.
Repovs, Tehát fel kell tennünk azt a kérdést, hogy az információ-feldolgozás lépései hogyan színleljék a rövidlátást biológiai látópálya mely szakaszához köthetők. Más szóval, hogy a látópálya felosztható-e funkcionális szempontból? Amennyiben a válasz a kérdésre igen, akkor a pályát eltérő szinten érintő léziók a feldolgozás szintjének megfelelő funkciókiesést kell, hogy eredményezzenek. A neuropszichológiai módszertan kiváló lehetőséget nyújt ennek a feltételezésnek az ellenőrzésére.
A neuropszichológiai tanulmányok pedig arról számolnak be, hogy az agyat ért sérülések számos különböző látásbetegségek táblázat problémát okozhatnak, kezdve az egészen alacsonyszintű deficitektől, mint például a látótérkiesés, a komplexebb tárgyfelismerési zavarokig.
Habár a funkcionális specializációról alkotott szélsőséges elképzelést — egy vizuális jelleg-egy agyi terület — az eredmények nem támasztják alá, ma már általánosan elfogadott, hogy a cerebrális kéreg posterior részén több mint 30 különböző, eltérő feladatkörrel jellemezhető vizuális terület található Sekuler és Blake, ; Palmer, ; Schwartz,vanEssen és mtsai, Továbbá az eredmények a látás alapvető vizuális funkciói elmondhatjuk azt is, hogy a vizuális információfeldolgozás nagyobb lépései részlegesen elkülönülnek a látópálya mentén.
Így a retinális kép egyes jellegeinek detekciója 1. A magasabb szintű integrációs folyamatokban 3. Ez azt jelenti, hogy a vizuális információ fokozatosan veszít az általánosságából, és egyre integráltabb, tárgyspecifikusabb a látás alapvető vizuális funkciói bír.
Ha ez alapján a látórendszert ért sérülések lehetséges következményeit a látás alapvető vizuális funkciói megjósolnunk, akkor egyértelmű, hogy a korai szakaszok sérülése drasztikus, általánosabb látáscsökkenést eredményez, míg a magasabb a látás alapvető vizuális funkciói lézióját valamilyen tárgyspecifikus információ elvesztése jellemzi.
A látás vizuális funkciója
Ennek megfelelően az észlelési zavaroknak a következő főbb típusait különíthetjük el l. A második szint sérülése elsősorban az egyes tárgyi jellegek felismerését gátló, ún.
A tanulás eredményessége szemléletes mutatója az iskola munkájának. Érthető tehát, hogy a tanulási sikeresség közös érdekes és célja mind a pedagógusnak, mind az iskolás gyermekeknek. A pedagógusok legfőbb törekvése, hogy megteremtsék a gyerekek számára az értelmes tanulás feltételeit, ezáltal biztosítva mentális fejlődésük optimális ütemét. A sikeresség másik feltétele a gyermekek érettségében, tanulásra alkalmas személyiségében keresendő. Az iskolába lépéstől hosszú éveken keresztül a tanulás lesz a gyerek számára az a fő tevékenységi forma, melynek minősége közvetlenül alakítja iskolai karrierjét, távlataiban pedig egész személyiségfejlődését, életpályáját.
Az ezt követő feldolgozás már magasabb szintű integratív folyamatokat igényel, így a sérülések értelemszerűen integrációs zavarokat okoznak. Amennyiben az egyes tárgyi jellegek felismerése lehetséges, de ezek integrációja valamilyen zavart szenved harmadik szint akkor általában organizációs zavarokról beszélünk.
Tipikus organizációs zavar az apperceptív agnózia l. Az asszociatív jelző az éppen felismert és a már korábban tárolt tárgyi reprezentációk összehasonlítására utal. Ide sorolhatók például a különböző asszociatív agnóziák l.
Végezetül, a negyedik és az ötödik szint kapcsolatának megszakadása a vizuális-verbális integráció megszakadása a megfelelő nyelvi beágyazódás hiányát és így különböző tárgymegnevezési zavarok kialakulását eredményezhetik. Tipikus tárgymegnevezési zavarként említhetjük a látás alapvető vizuális funkciói optikus afáziát l.
A feldolgozás szintje mellett az észlelési zavarokat gyakran jellemzik a szelektív vagy a diffúz jelzőkkel.
csepp méz a szürkehályogban
A szelektív deficit olyan észlelési zavarra utal, amely a képi információ feldolgozásnak egy bizonyos, jól körülhatárolható területét — például valamelyik konkrét képi jelleg feldolgozását — érinti pl.
A szelektív észlelési zavar forrása nagyon gyakran lokális, jól körülhatárolható agyi területek sérülésére vezethető vissza. A diffúz deficit elnevezés ezzel szemben az észlelési, illetve kognitív képességeknek egy szélesebb körű zavarára vonatkozik pl. Az ilyen típusú abnormalitások általában nem hozhatók összefüggésbe az agy egy bizonyos területének csökkent működésével, hanem kiterjedtebb agyi strukturális változások idézik elő megjelenésüket.
Mozgásvakság
A fejezet további részében áttekintjük a látórendszer főbb egységeinek funkcióit, illetve ezek sérüléseinek következményeit. A retinától az elsődleges látókéregig Látáskiesések: szkotómák, anópiák A vizuális észlelés legsúlyosabb zavara egyértelműen a szubjektív perceptuális élmény teljes elvesztése, vagyis a vakság. A vakság azonban nem feltétlenül érinti a teljes látómezőt, hanem gyakran a látómezőnek csak egy meghatározott részterületére korlátozódik. Ha a látómezőn belül, látó területtel határolt, gyakran szigetszerű, vak részterületek fordulnak elő, akkor szkotómákról beszélünk scotoma, görög, jelentése sötétség [ 1 ].
Ezeket a nagyobb kiterjedésű kieséseket már az anópiák közé soroljuk. Számos fajtájuk létezik, így például a látómező egyik felének elvesztésekor hemianópiáról beszélünk.
Míg a látómező egy kvadránsának, negyedének a kiesésére a kvadranópia kifejezés utal Fahle,Schwartz, Amennyiben a látáskiesések mindkét szem látóterében jelentkeznek, akkor összehasonlításuk alapján megkülönböztetünk homonym, illetve heteronym kieséseket. A homonym látómező-kiesés alatt azt értjük, mikor a kiesés a két szemben az egymásnak megfelelő látóterületeket érinti.
Tehát egy monokuláris vizsgálatkor a kiesések, geometriai értelemben, ugyanazt a területet fedik le pl.
Értelemszerűen a heteronym jelzőt használjuk az ellenkező esetben, vagyis mikor a két szem kiesései eltérő monokuláris területeken lokalizálhatóak pl. Fahle, A látómező-kieséseket ugyanakkor jellemezhetjük a kongruens, illetve az inkongruens kifejezéssekkel is. Szemcsepp fáradt szemre kongruencia arra vonatkozik, hogy a kiesések a két szemben mennyire fedik le ugyanazt a területet Süveges, Egy homonym látómező-kiesés például abban az esetben kongruens, ha a kisesések tökéletesen fedik egymást a két szemben.
A patológiás látómező-kiesések megjelenéséhez a látórendszer számos területét érő sérülés hozzájárulhat.
Kialakulhatnak retinális szinten, a látóideg, illetve a látópálya sérülésekor, de a kéreg alatti magvak és az elsődleges látókéreg léziója is szkotómák vagy anópiák kialakulását eredményezheti. A retinális sérüléseket követő látómező-kiesések mindig csak az érintett szemre vonatkoznak. A retinális szkotómák megjelenéséért felelős okok között leggyakrabban a megnőtt intraocularis nyomás, a látás alapvető vizuális funkciói a glaucoma[ 2 ] szerepel.
A megnőtt csarnokvízmennyiség katasztrofális pusztulást okozhat a retinális ganglionsejtek között, és károsíthatja a kilépő látóideget is. Bár itt még ritkán beszélhetünk jellegspecifikus zavarokról, mégis előfordulhat, hogy a retinális ganglionsejtek egyik típusa jobban sérül, mint a többi. Ilyen differenciált sejtpusztulás esetében — a sejttípusok közötti funkcionális különbségből adódóan — az észlelési zavar bizonyos jellegek felismerésében kifejezettebb lehet.
- Típusok[ szerkesztés ] A tudatosságnak két típusát különböztetjük meg, amelyek jelentős vonatkozásban vannak az észleléssel: az érzékelhető valamely esemény, mely észlelhető és fizikai és a pszichológiai típus.
- Bevezetés a neuropszichológiába | Digitális Tankönyvtár
- Antik Sándor VIZUÁLIS MEGISMERÉS ÉS KOMMUNIKÁCIÓ, by Antik Sandor - Issuu
- Látás kétágú betűk
- Milyen látásnak kell lennie a szülés során
Például a primer nyitott zugú glaucoma esetében erőteljesebben pusztulnak a nagyméretű M-sejtek, illetve ezek kilépő axonjai Schwartz, Így a kialakuló látászavar főleg még korai stádiumban, mikor a más sejttípusok csak kevéssé sérülnek elsősorban az M-sejtek működéséhez kapcsolható észlelési folyamatokat érinti: csökken a gyorsan felvillanó ingerek észlelési hatékonysága M típusú sejtek tulajdonságait l.
A látóideg és a látópálya sérülése a részleges átkereszteződés miatt változatos látáskieséseket produkál a központi látópálya lefutását l. Az átkereszteződés előtti látóideg-sérülések mindig az azonos oldali szem látómezejét érintik. Egy olyan esetben, mikor a látóideg teljes a látás alapvető vizuális funkciói sérül, az adott szem látása teljesen megszűnik l. Az ábrán látható második sérülés a chiasma opticumot érinti.
Az ilyen sérülés következményeit chiasma-szindrómának is nevezik, amelynek kiváltó oka nagyon gyakran a közvetlenül a chiasma mögött elhelyezkedő agyalapi mirigy hipofízis daganata Süveges, Mivel ebben az esetben mindkét szem átkereszteződő nazális rostjai sérülnek, ezért mindkét szemben a temporális látótér kiesésével kell számolnunk: bitemporális heteronym hemianopia.
Ezzel ellentétben, az átkereszteződés utáni látópálya-sérülések mindkét szemben a kontra-lézionális területek kiesését, vagyis homonym anópiák megjelenését eredményezik. Ez jellemzi a második ábra 3. Ez a pont a tractus opticus teljes keresztmetszetének sérülésére mutat rá, amely így a két szemben a nazális, illetve a temporális látómező kiesését okozza homonym hemianopia.
Az ábra 4. Például a radatio optica részleges, unilaterális léziója 4.
