Nézőpontok ütköztetése 9 levélből,

Alapkőletétel

Gondolatok a génmódosított élelmiszerek kapcsán kialakult vitáról Pusztai Árpád A Kiadó előszava Civilizációnk huszadik századi története csodálatos, egyszersmind azonban ijesztő távlatokat villantott fel az emberiség előtt. A természettudományok forradalma, a globális kommunikációs rendszerek kiépülése, az alternatív energiahasznosító technológiák, a közlekedés, a gyógyítás fejlődése az életkörülmények szakadatlan jobbíthatóságát igazolják.

Megvalósíthatónak tűnik a modern ember álma az anyagi világ feletti uralom korlátlan kiterjeszthetőségéről. Felhőtlen optimizmusra mégsem lehet okunk.

A civilizációs javak egyenetlen eloszlása az államok és nézőpontok ütköztetése 9 levélből rétegek között nehezen kezelhető politikai feszültségeket gerjeszt, s e feszültségek mind gyakrabban polgárháborúkban, terrorcselekményekben vagy súlyos katonai konfliktusokban robbannak ki.

A fosszilis tüzelőanyagok égéstermékeinek a légtérbe juttatása, az esőerdők, s más nagy felületű vegetációk kipusztulása, valamint az ipar és a háztartások műanyaghulladékainak részint a szeméttelepek burjánzását okozó felhalmozása, részint égetéssel történő "megsemmisítése" egyre növekvő mennyiségű szennyező anyagot juttat a környezetbe, minek következtében ökológiai katasztrófa történhet.

Megoldhatatlannak látszanak a népesedéi problémák is. A Föld lakosságának alig egyötöde él a "fejlett" világra jellemző szociális, egészségügyi nézőpontok ütköztetése 9 levélből kulturális körülmények között, a túlnyomó többség pedig nem a felzárkózás útján halad, hanem az eszkalálódó nyomor térségeiben tengeti életét.

Az önmagában is tarthatatlan állapotokat mutató demográfiai térképen kiszámíthatatlan következményű folyamat zajlik. A gazdagabb, konszolidáltabb országok népessége fogyatkozik, míg az elviselhetetlen szegénységben élő népek lélekszáma dinamikusan növekszik.

A jómódúak népességfogyása nem ártalmatlan civilizációs tünet, hiszen a "demográfiai lejtő" veszélye nemcsak abban rejlik, hogy kevesebb ember születik, hanem abban is, hogy a családok szétesését, azaz a társadalom mikrostruktúráinak összeroppanását eredményezi. E világállapot ismeretében érthető, hogy mind a politikai hatalmat gyakorlók, mind a tudományok művelői, mind pedig a korrekciós technológiák forgalmazásában érdekelt üzletemberek lázasan kutatják a planetáris mértékű válságjelenségek gyógyításának lehetőségeit.

A globális krízis kezelése azonban a világ mai állapotában különös, a kultúrák történetében ismeretlen problémákat vet fel. Ahhoz tudniillik, hogy egy-egy ígéretesnek látszó megoldást mindenütt alkalmazni lehessen, egyfelől általánosan elfogadott szakmai-tudományos kritériumokra, másfelől világ-konszenzust kifejező politikai akaratra lenne szükség.

Legfőképpen pedig annak az alapelvnek kellene érvényesülnie, mely szerint a politika nem tehet olyat, amiért a tudomány nem tud felelősséget vállalni, a piac pedig - legalábbis e globális technológiák tekintetében - nem működhet politikai kontroll nélkül. Nyilvánvaló, hogy nézőpontok ütköztetése 9 levélből az alapelvek a planetáris krízist előidéző neoliberális gazdasági doktrínákba és az azok szerint működő multinacionális vállalkozások elemi érdekeibe ütköznek.

Úgy is mondhatjuk, hogy Földünk társadalmi-ökológiai szükségletei és civilizációnk gazdasági-politikai struktúrája ma még kibékíthetetlen ellentétben vannak egymással. A piac szabadságát minden más elv és érdek fölé emelő ideológia hívei azt állítják ugyan, hogy a szociális, a kulturális és a morális szabályozók immanensen jelen vannak a gazdasági-pénzügyi mechanizmusokban, valójában azonban éppen arról van szó, hogy a haszonelvű működés íratlan utasításai a politikai szféra egészének mozgását meghatározzák.

Irodalmi műfajok

Jean Francois Lyotard, a neves amerikai filozófus így jellemzi e folyamat kimenetelét: "A multinacionális vállalat gyűjtőnévvel jelölt új tőkeáramlási formák révén a gazdasági hatalmak az elmúlt évtizedekben már elérték azt a pontot, amikor az állam stabilitását veszélyeztetik. Az új tőkeáramlási formák következtében a beruházási döntések, legalábbis részben, kicsúsznak a nemzetállamok ellenőrzése alól.

A profit-termelés korlátozhatatlanságának biztosítékai eleinte csak a nemzetállamok jogrendjébe épültek be, majd nézőpontok ütköztetése 9 levélből az erősebb kutya ugat elve alapján - rákényszerítették azokat az államközi kapcsolatokra is.

A piaci abszolutizmus erői azonban még így is ellenállásba ütköztek. Uralmuk kiterjesztésének útjában állt az egyetemek, a tudományos intézetek, általánosságban a tudományos kutatás egész intézményrendszerének autonómiája. Ahhoz tehát, hogy győzelmük teljes legyen, ezt az "avítt" liberális tradíciót is fel kellett számolniuk.

Kilépések, visszalépések

A tudás műhelyeinek birtokba vétele két "lépésben" történt. Az elszegényedő, eladósodó nemzetállami költségvetések szűkülő kereteiből gazdálkodó autonóm egyetemeket és kutató intézeteket bőkezű mecénásként kisegítő multinacionális tőke először csupán az általa támogatott projekteken keresztül kezdte befolyásolni a tudományos kutatások irányát, majd a financiális csőddel küszködő intézményeket egészében szanálta: éppen formális autonómiájukat kihasználva emelte ki azokat az állami kultúra- és tudománypolitika hatásköréből.

Ismét Francois Lyotard-t idézem: "A mai támogatók diskurzusában az egyetlen tét a hatalom. Nem az igazság megismerése, hanem a hatalom növelése érdekében veszik meg a tudósokat, a műszaki szakembereket és a műszereket. Más kritériumok szerint, mint igaz-hamis, igazságos-igazságtalan stb.

Természetesen nincs okunk kétségbe vonni, hogy a haszonelvű gazdasági-pénzügyi hatalom birtokosai között sokan felismerik a civilizáció ökológiai feltételeinek, a társadalmak kulturális és morális értékeinek végzetes fenyegetettségét. Ám éppen a "multik" által kezdeményezett társadalompolitikai reformok és rehabilitációs programok sorozatos kudarcai nézőpontok ütköztetése 9 levélből arra, hogy az általuk elindított folyamatokat már nem tudják irányítani.

Nem azért, mert politikai akadályokba ütköznek, hanem mert az általuk működtetett mechanizmusok korrekciójához nincsenek eszközeik.

Hiszen éppen azokra a társadalmi ellenőrzést gyakorló intézményekre lenne ehhez szükségük, amelyeket - hatalmuk megerősítése érdekében - önmaguk tettek működésképtelenné. Paradox helyzet állt elő: a nagy technológiai rendszerek működésének kockázatai jogi értelemben néhány ember felelősségét vetik fel, holott - miként Evandro Agazzi mondja - "a kockázat vállalásának eldöntése azt a közösséget illeti meg, amely a kockázatnak ki van téve.

A technológia időközben az aktuális élet minden tartományát áthatotta: az egészségügyi szervezetektől a kommunikációs eszközökig, a közigazgatás működésétől a gyárak és vállalkozások automatizálásáig, az emberek közötti viszonyok kialakításától azok kézbentartásáig, a kiadói tevékenységtől az élelmiszerek előállításáig és elosztásáig, a kozmetikától a transzcendentális meditációig.

Gyakorlatilag nincs olyan tartománya az egyéni és közösségi életnek, ahol nem ajánlottak hatékonyabb technikákat valamely célok eléréséhez.

Ez két következményhez vezet: először, egyetlen technikát sem módosíthatunk anélkül, hogy visszahatásokat ne váltanának ki, más tárgyak és módszerek sokaságának módosítását.

Másodszor, a technikák kombinációja új technikai hatásokhoz vezet, új tárgyakhoz és új módszerekhez. A rendszer tehát nagyon is függetlennek látszik az embertől amiképpen természetes környezete is független volt tőle.

Először azzal, hogy a technológiai rendszer ma ökoszisztémát alkot az ember számára, mert olyannyira független tőle, mint amennyire a természet volt az vakok látása primitív embertől, és másodszor, egy utalással nézőpontok ütköztetése 9 levélből a tényre, hogy ez a rendszer az ember és a természet közé tolakodva helyettesíti az előbbit, ugyanúgy, ahogy a mai tudomány is egy olyan világba zárkózik be, amelyet már csak nagyon távoli kapcsolatok kötnek a természethez.

Jean Francois Lyotard és Evandro Agazzi elemzései nagy összefüggésekben és általánosságban filozófiai szinten vetik fel azokat a problémákat, amelyekhez Pusztai Árpád professzor egy konkrét szakterület átvilágításával: a növények génmódosításának vizsgálatával természettudósként jutott el.

Pályája a Magyar Nézőpontok ütköztetése 9 levélből Akadémia Biokémiai Intézetében kezdődött, majd - ban történt emigrálását követően - a skóciai Rowett Research Institute-ban ívelt magasba. Több évtizedes - elismerést és hírnevet hozó - kutatómunka után, ban hirtelen megtört a karrierje. Munkahelyéről való eltávolításának okát egyik magyar kollegája Sajgó Mihály ekként kommentálja: a "tapasztalt és eredményes kutató olyan - a GM-élelmiszer ellenőrzése területén korábban soha nem alkalmazott - vizsgálatokat végzett, melyek előzetes eredményei gyanút ébresztettek egy meghatározott GM-élelmiszer ártalmatlanságával kapcsolatosan.

Központi eleme valamilyen cselekmény elbeszélése, de mellett leírások, párbeszédek, jellemzések is találhatóak benne. Fajtái: levélregény, naplóregény, kalandregény, lovagregény, lélektani regény, történelmi regény, társadalmi regény, családregény, esszéregény, pikareszk regény, fejlődésregény stb. Példák: Jókai Mór, Balzac, Stendhal, Dosztojevszkij, Victor Hugo, Móricz Zsigmond… Kisregény: rövidebb, tömörebb a regénynél, az élet egy részét ragadja meg, de azt alaposan, mélyreszántóan mutatja be. Kisepika 3.

Ezeket a vizsgálatokat folytatni kívánta, ehhez további anyagi támogatásra volt szüksége, amit a részeredményekre hivatkozva kért.