Lanyhuló látás

II Szó és kép: lszóképl; lképszól: a vizuális költészet, azaz a lképversl kora Lessing óta — Gadamer értelmezésében — lvan velünkl a költészet — a szó művészete — és a képzőművészet — a kép művészete — megkülönböztetésének nem lanyhuló igénye. Rendszerező és rendszerbontó, teoretikus és kritikai kísérletek történtek a megkülönböztetés igényéből fakadó kérdés lanyhuló látás kérdések hosszú távú megválaszolására.

A válaszok természetesen helyzetfüggőek, vagyis nem mindig a feltett kérdésre válaszolnak, hanem a válaszoló a válaszadó történeti és elméleti lhelyzetébőll, világlátásából, irodalom- és művészetszemléletéből következnek.

Ettől még igazak is lehetnek. Ugyanakkor a költészet a szó művészete és a képzőművészet egymástól független, de mindenkor egymásra tekintő története során bőven születtek olyan művek, amelyek felhasználták a tudomány 2 jövőkép látás művészet adottságait és lehetőségeit. Festményekre, szobrokra gyakran íródtak szavak és szövegek, legtöbbször idézetek ismert vagy kevésbé ismert munkákból. Ezek a lráírásokl — szavak, szövegek, idézetek — megbontották a festmény, a kép képi struktúráját, ám hozzá is járultak a kép vizuális struktúrájának kialakításához.

A régiségből megőrzött tanulmányrajzok értelmező szövegei, irányt jelző szavai mára a képek rajzok szerves részévé váltak: már nem nagyon figyelünk a szavak jelentésére, sokkal inkább a szavak és szövegek helyére a festmények, rajzok, vázlatok lanyhuló látás jeleinek elrendezettségébenn és struktúrájában.

Másrészt a versnek, amióta legtöbbször a sorokra tördelt szövegeket llátjukl versnek, önmagában van lképiségel, mert éppen lanyhuló látás lképi látásl különbözteti meg és választja el a prózától. Ily módon a vers lképel, azaz llátványalalapvetően befolyásolja a szövegek, szóegyüttesek műnemi, lanyhuló látás besorolását. A vers hangzásának — ritmusképének — is van vizuális élményt keltő hatása, hiszen a ritmust mindig is térbeli mozgásként érzékeljük: a ritmikus ismétlődés látványként, például hullámzásként rögzül a befogadás és megértés történeteiben.

Nem véletlenül beszélünk lanyhuló látás ritmusképéről. És a rímnek is, akár a sorvégi, akár a sorközépi rímnek, a tiszta rímnek vagy az asszonáncnak, azon kívül, hogy hanghatása van, van vizualitása is: sorokat zár le és sorokat indít el. A rím mindig a vers szöveg térbeliségének határvonalán van: a vers terét vizuálisan zárja le.

Ezért van oly fontos képi képformáló szerepe a versalakító sortördelésnek. E hatás alól az ún. S még a prózavers sem mondhat le.

Bibok György Létrehozva: Ez pedig egy olyan probléma, ami nagyon sok férfit és párjukat is érinti, akár az egész párkapcsolatot tönkreteheti. Ha fény derül a diabéteszre, kezelésével akár az örömteli házasélet is visszaszerezhető. Bibok Györgyöta Cukorbetegközpont belgyógyász-diabetológusát kérdeztük.

Igaza van tehát Lengyel Balázs nak, amikor hangsúlyozza, hogy la kép a képi látás a vers létrehozásának még ma is egyik legfontosabb költői eszköze. A szó és a kép, a kép és a szó az irodalom- és a művészetek történetében mindig is közel állt egymáshoz. Megkülönböztetésük talán éppen ezért ütközik nehézségekbe, és jelent mind a mai napig lvelünk levől kérdést. A lképversl viszont valami egészen?

Ugyanis a képre írt szöveg, vagy lanyhuló látás vers képének vizualitása nem bontja meg sem a képzőművészeti alkotást, sem a költői művet. A festményt és rajzot nem rejti el a lráírtl szóegyüttes, ahogyan a verset szövegét és jelentését sem teszi látványossága lmásodlagossál.

A képversben szó és kép nem így lanyhuló látás egymásra. Vagyis a képvers nem a szimultaneitás mintája. A képre írt szöveg mindvégig két közlésforma kapcsolata, különválasztásuk, ezzel együtt együvétartozásuk és együttes hatásuk a megértést vezérli.

Úgyszintén a vers és vizualitása, lanyhuló látás is egybe tartoznak a megértésben, könnyen megkülönböztethetők. A képversben viszont az elválasztás, a szó és a kép, a kép és a vers különválasztása magát a képverset, a képvers diszkurzusát semmisítené meg.

Mi a potenciazavar?

A képvers lényegéhez tartozik tehát, hogy az összetett szó — kép és vers — a mű hatásában, a ráirányuló megértésműveletekben nem bontható elemeire, nem figyelhető, nem érthető meg külön a képvers képszerűsége és külön a versszerűsége. Máskülönben a kép [festmény, rajz] és a hozzá tartozó [ráírt] szöveg, a vers és vizualitása is csak ltechnikailagl választható külön.

• Ты спросил -- что, поэтому я начну с ответа на вопрос -- почему?, -- ответил Хедрон.
• Van megoldás arra, ha probléma van a házaséletükkel!
• Jó vitamincseppek a látás javítása érdekében
• Masszírozók a látás javítása érdekében
• Джезерак, должно быть, уже рассказал об этом Совету, и я хотел бы знать, чем они теперь заняты.

De különválasztható. A képvers a vizuális vagy konkrét költészet legelterjedtebb műfaja. Akár az is mondható: a vizuális költészet megjelenési formája. Összetett szó: kép és vers a kötőszó kiiktatásával. Ezért benne a kép mint képzőművészeti alkotás, mint vizualitás, és a szó, mint jelölés, mint lmondásl egybetartozik.

Szétválasztásuk lényegének aláásása. Módszertanilag azonban megengedett értelmezési eljárás, amenynyiben az értelmezés a képversben a kép és a szó lösszeérésétl, egymásban tükröződését tételezi és nem a kép és vers különlétét ugyanazon a helyen. Módszertanilag tehát csak úgy lehet a képversben különválasztani a képet és a verset, hogy ezáltal összetartozásuk mutatkozzék meg az egyszeriben, az adott képversben, a vizuális költészet ezen domináns műfajában.

Ha a vizuális költészetben a nyelv nem leíró, nem referenciális funkcióját tételezzük, sokkal inkább felhívó, rámutató, teremtő funkcióját, akkor a képvers — vagy választékosabb nevén a képköltemény — egyik oldalról a nyelv leíró referenciális természetének visszavonása, egyenesen kiiktatása a műben, másik oldalról viszont a nyelv radikalizálása, minthogy benne a nyelvi megnyilatkozás a mondás és a cselekvés a hatás egybeesik.

Ezért állítható, hogy a képvers a lmondásl allegorikus jelentésének és természetének elutasítása: a képvers nem lanyhuló látás mást mond, hanem önmagát mondja.

Miért fontos a HbA1c-érték meghatározása?

A képvers az, ami rajta látható és olvasható, nem valami rajta kívülálló, másként nem mondható jelentés. Ennek megfelelően a képvers önreferencialitása egyenesen lényegét alapozza meg. Jó látás szemüveg nélkül, harry benjamin teremt, amely nem ismeri a rajta kívüli kint és bent, fent és lent dimenzióit.

A képvers mindenképpen ki akar lépni a kétdimenziós képi elrendezettségből.

Ennek a kimozdulásnak a feltétele a szóra, a kimondás nélküli mondásra való ráutaltsága. A képvers nem mondható, nem szavalható, mégis szöveg, aminthogy határait sem zárja le képkeret, ahogyan a festményét.

A képvers valamit megőrzött a vizualitásból, mert llátványl, minek során szorosan kötődik a vers llátható képéhezl. De mit őrzött meg a vers szerűség ből? Versjellegét és versszerűségét a ritmusban, a ritmikus elrendezettségben őrzi meg, amely ritmus nem azonos a kép fénykép, festmény, rajz ritmikus térbeliségével. A verset hagyományosan a ritmikus beszéd egy fajtájának Horváth János tekintjük: a képversben a képversből éppen csak a ritmus maradt meg.

Csakhogy ez is különbözik a nyelvi ritmustól, hiszen a képvers ritmusa szövegekből, szövegrészekből, szavakból, szószilánkokból a térben alakul ki, nem a nyelvi jelek sorozatos szerveződéséből és ismétlődéséből áll. Neoavantgárd és képvers A hatvanas évek végén, Tandori Dezső első Töredék Hamletnek és második Egy talált tárgy megtisztítása kötetével jelezve váltás következik be az újabb magyar költészet történetében.

Ezt manapság minden történeti és kritikai szempont igazoltnak és bizonyítottnak veszi. Függetlenül attól, hogy hogyan látja és miként értékeli a váltás tényét. Lengyel Balázs már idézett, ben készült írásában így beszél: lMi történt itt a hatvanas évek végére? Mintha egy új avantgarde hullám csapott volna át a magyar lírán, a vers-struktúra annyira megváltozott. Mintha az a sokirányú és sokféle törekvés az új költői specifikum megteremtésére, amely a líra felszíne lanyhuló látás érlelődött, egyszerre ért volna be.

• Он думал о бессчетных миллионах лет, в течение которых движение постепенно уменьшалось, и огни на огромной карте угасали один за другим - пока не осталось ничего, кроме этой единственной линии.
• Magyar Nyelv Szotara
• A 3. látás mennyi százalékos arány
• Előadások a látásjavításról
• Он снова припомнил горькие слова Сирэйнис: И он и я будем мертвы уже целые столетия, в то время как вы будете еще молодым человеком.

Ady félavantgarde-ja és Lanyhuló látás avantgarde-ja, Füst személytelensége, József Attila nyelvmélyi és tudatmélyi felfedezései, Szabó Lőrinc szépségeszményt oldó »csúnya« verseszménye, Weöres minden lehetséges utat bejáró kísérletsora, Vas István eszközökben kételkedő prózaisága, Pilinszky szintaxist bontó életérzés összegezései, Nemes Nagy gondolatot hordozó, objektív képi motívum-világa, Nagy László ösztönt szabadító társításai, Juhász Lanyhuló látás parttalan, dekoratív képhalmozása. Említést tesz még arról is, hogy a váltásba belejátszott a lviláglíral megismerése, lcsaknem a lettristáktól a szemantikusokigl.

A huszadik század első felének költői gyakorlatából, a világ költészetének megismeréséből alakult ki la magyar líra mai — a hetvenes évek elején vagyunk — anyanyelvel, amit — szerinte — lki így, a másik amúgy beszéll. Lengyel Balázs megfigyeléseinek értéke nem az akkoriban felismert tendenciák nevén múlik — a nevek változnak —, hanem azon a kivételes kritikusi érzékenységen és tisztességenamely verseszményének viszonylagos hagyományossága ellenére észrevéteti véle a váltás tényét.

De nem is ezért időztem Lengyel Balázs régi, de kötetben nemrégen is?

1. Index - Tudomány - Felderítik a látás és a tapasztalat agyi kapcsolatát
2. Szürke folt a látásban

Sokkal inkább azért, amit lanyhuló látás kérdésére adott válaszának első mondatában jegyez meg, vagyis azt, hogy lmintha egy új avantgarde hullám csapott volna át a magyar líránl kiemelés B. Persze nem részletezi, mi is ez az lúj avantgarde hulláml, neveket, tendenciákat, szemléletet nem említ. Meg amerre a váltás utáni fejleményeket haladni látja, igencsak távol esnek az lúj avantgardel hullámcsapásaitól. Említettem már Gianni Vattimo gondolatát, mely szerint la történelmi avantgárd öröksége a neoavantgárdbanl fennmarad.

Többek között abban is — most a magyar irodalomértés történetéről beszélek —, hogy az lúj avantgardel hullámcsapásait is ideiglenesnek, megtermékenyítőnek, hatásosnak gondolják, ahogyan a magyar ltörténeti avantgárdotl is lanyhuló látás. Nem vitatták el tőle tehát az irodalom történetében betöltött erjesztő szerepet, ám valós irodalmi, esztétikai értéket produkciójában nem ismertek fel. Csak Kassákot tekintették kivételnek, de őt is inkább kései munkái alapján, illetve annak alapján, ahogyan a kései munkák visszasugároztak a koraiakra, nem utolsó sorban pedig kőkemény tartása, vállalt és kidolgozott elveihez való következetes ragaszkodása folytán.

Ilyennek látja Lengyel Balázs az lúj avantgardel hullámcsapásainak szerepét. Vagyis — ki nem mondott értékelése szerint — a történeti avantgárd öröksége a neoavantgárdban nemcsak folytatásként maradt lanyhuló látás, hanem történeti szerepének megítélésében is. Nem kell ezért Lengyel Balázs t lanyhuló látás. Ellenkezőleg, tisztelni kell nem változó történetszemléletét, ezzel együtt az új költészet, az új magyar lírai anyanyelv megértésére tett erőfeszítését a magyar irodalomértés egy olyan korszakában, amely az avantgárdot amúgy is mellékesnek ítélte.

Mert a hatvanas évek közepétől kezdődően a magyar költészet történetében nemcsak az új avantgárd, vagy ahogyan mégis legtöbben mondják: a neoavantgárd múlékony hullámcsapásai éreztetik hatásukat, hanem a neoavantgárd kifejezésformák folyóiratokban, könyvekben, hivatalos, félhivatalos vagy nem hivatalos kiadványokban, kiállítótermekben teret nyernek, és értéket termelnek.

Többek között a vajdasági magyar irodalomban is. Ezekben az években alakulnak ki a vajdasági — kisebbségi — magyar irodalomban a neoavantgárdnak mondható műtípusok és beszédmódok. Legközvetlenebbül az Új Symposion nevű folyóiratban.

Már a folyóirat tipográfiája is elmozdulást mutat a hagyományos folyóirat-szerkesztéstől.

Kapcsolódó cikkek

Mérete is más: nagyobb a szokványos folyóiratméretnél, de kisebb az újság- vagy hetilapméretnél. Az oldalakon a legritkább esetben találhatók folyamatos, összefüggő szövegfelületek. A lanyhuló látás minduntalan beékelések, képek, rajzok, más szövegfélék szakítják meg. Minden folyóiratoldal külön technikai és szerkesztői megmunkálás — legtöbbször Maurits Ferenc festőművész munkájának — eredménye. A szövegekkel együtt így a folyóiratoldal is jelentéshordozó: egyszerre, egy időben olvasható és nézhető is.

Ezek a beavatkozások a folyóiratoldalak elrendezésébe megnehezítik ugyan az olvasást, de az olvasásélményt teljesebbé is teszik.

Van megoldás arra, ha probléma van a házaséletükkel!

Ennek a törekvésnek az előzményeit a folyóirat szerkesztői Kassák folyóirataiban és ezek vajdasági lleányvállalatábanl, az Útban, majd hasonló jellegű horvát és szlovén kiadványokban találhatták meg. A nyomdai megmunkálás ilyenformán a folyóirat szellemiségének, a folyóiratot lanyhuló látás gondolkodásának és közérzetének ltükrel. Mert az oldal megmunkálását ltükörnekl mondották volt. Régi jó nyomdász szakkifejezés.

Nem azt állítom, hogy a folyóirat lanyhuló látás mindig összhangban volt az oldalak tipográfiai megmunkálásával, de azt mindenképpen állítom, hogy az oldalak elrendezése a folyóirat gondolkodásmódját fejezte ki.

A folyóirat korai, Képek beiktatásával, szavak és lanyhuló látás különböző nagyságú kiemelésével, szavak, címek, verssorok áthelyezésével a hagyományos vers képiségét forgatja fel, miközben persze a versek olvashatóságát nehezíti, ugyanakkor a versbe épített képiségnek szán, ha nem is jelentéshordozó, de mindenképpen jelentésmódosító szerepet. A folyóirat oldalainak tipológiai megdolgozása így kerül közvetlen kapcsolatba a folyóirat-közleményekkel. Ez persze nem minden oldalon ilyen hatásos, de szépen példázza a folyóirat technikai szerkesztésének lrájátszásátl a folyóirat szellemiségére.

A folyóirat első korszakában jó néhány képversként is érthető, értelmezhető oldal található. Persze nem innen vezetett az út a folyóiratban az első számtól kezdődően megjelenő vizuális költészet műfajtípusai felé, de a folyóirat tipográfiai megmunkálása összhangban állt, sőt kezdeményezője volt az ilyen irányú törekvéseknek.

Annál is inkább, mert az oldalak tipográfiai megmunkálásának szerepe lehet a vizuális költészetben érvényesülő szövegrombolásban, abban, ahogyan a szövegből eltűnik a központozás, ahogyan felbomlanak a mondategységek, ahogyan előtérbe kerülnek a mondatmaradványok és a szószilánkok.

Ha a tipográfiai szerkesztés beavatkozik a folyamatos szövegekbe, idegen szöveget, képet vagy csupán eltúlzott méretű iniciálét iktatva a szövegbe, fekete vagy szürke vonalakat, akkor helyet biztosít az ilyen irányú önállósuló közlések számára is, megnyitva a kaput a alkalmazás gyengénlátók számára költői törekvései előtt. Azzal a különös belső ellentmondással, hogy a képversek közvetlenül idézik meg a történeti avantgárd képvers-kultúráját, míg a szöveges versek már a posztmodern, vagy ha úgy tetszik: a posztkonceptualista szövegformálás lehetőségeit idézik fel.

Mintha visszalépés volna az kihívásához képest: a képekre írt versszövegek vagy szövegtöredékek a lanyhuló látás régi gyakorlatára, valamint a szövegillusztrálás nem kevésbé hagyományos eljárásaira emlékeztetnek.

A potenciazavar okai

Ez a visszalépés látszólagos, mert függetlenül a hagyományosnak mondható eljárásoktól, megtörténik a szövegek képi feldolgozása, a szöveg folyamatosságának felbontása, a betűjelekkel való jelentésromboló játék. Szöveg és kép úgy néznek a Térzene oldalain egymásra, hogy helyenként lehetővé válik együttolvasásuk, ami nyilván az első nagyon fontos lépés a képvers poétikájának és gyakorlatának kidolgozása felé.

Két tapasztalat vonható le ezekből a kezdeményezésekből: a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején nemcsak a vajdasági magyar költők, hanem a képzőművészek is kihívást ismernek fel a vizuális költészet lehetőségeiben, másrészt pedig, hogy a képvers poétikájának kidolgozása még várat magára.

Néhány szót a képvers lanyhuló látás feltételes módban megfogalmazható poétikája előtt a vizuális költészet retorikájáról. A három retorikai alapművelet: a bővítés, az elhagyás és a felcserélés szerepéről a képvers kidolgozásában. Furcsa talán, de úgy látszik: a képversnek inkább retorikája, mintsem poétikája van.

Ez egyenesen abból következik, hogy a képvers mindig beavatkozás valamely jelentéses vagy jelentésmentes szövegbe. Mindenkor lszöveg a szövegbenl. Szövegen nem csak verbális szöveget értünk. A képvers egyik példája lehet a lanyhuló látás való beavatkozás, a táj átrendezése. A táj retorikai bővítése valami a tájhoz nem tartozó, vagy közvetlenül nem tartozó elemmel.

Ezt Csernik Attila intervenciónak mondja — csakhogy minden retorikai művelet valójában intervenció beavatkozás. Más jellegű és más természetű az írott szövegbe való beavatkozás intervenció.

Ez legtöbbször vagy mindenkor? Ez az intervenció az írás elsődleges képi látását, a szöveg látványát, minden szövegnek a jelentéssel szembeni másodlagos tulajdonságát hozza előtérbe, és ezáltal ki is bővíti: a szöveg többé nem olvasható, de látható.

Kérdés, hogy eltűnik-e valójában a kiiktatott szövegjelentés a szövegolvasás lehetőségének kiiktatásával, vagy csupán háttérbe szorul: nem olvasható lanyhuló látás, de léte nem szűnt meg.

Potenciazavar tünetei és kezelése

Rejtélyessé vált, titokzatossá, az értelem, az ész az olvasás számára közvetlenül elérhetetlenné. A szövegjelentés visszahelyezése az elsődleges káoszba, a gondolkodás és írás homályába.

Az íráson, a szövegen végrehajtott retorikai intervenciónak két változata figyelhető meg: ismert, sőt közismert szövegekbe, illetve ismeretlen, sőt jelentéktelen, mert jelentésnélküli szövegekbe való beavatkozás.

Két példa az elsőre.

Általában a lát I igével kifejezett érzékelési folyamat; az a tény, hogy vki, vmi lát vkit, vmit. Homályos látás; tiszta látás; tisztán látás; messzire, távolra látás; jövőbe látás; sötéten látás; rémképek látása; a bajoknak, a veszedelemnek előre való látása; vkinek vendégül látása; látásból ismer vkit: csak látta, többször v. A kígyó látása megborzongatta. Nem helyes a kérdésnek ilyen sötéten látása.

Tolnai Ottó idill a vezérkönyvből című képverse az Új Symposion ben megjelent A lvezérkönyvl itt módszertani utasítás első elemisták írástanításához.