A főemlősök látása
Ami talán a vörös húsoknál is veszélyesebb Bár a klasszikus értelemben vett nyelv valóban csak az emberi faj számára létezik, a bonobók és a csimpánzok is képesek bonyolult jelnyelvvel kommunikálni, alapvető arckifejezéseik pedig nagyon hasonlítanak az emberekéhez.
Nem is gondolnánk, hogy a kígyók nélkül erre aligha lennénk képesek. Egy új elmélet szerint õseinknél a kígyók fenyegetése miatt alakult ki a kitûnõ közellátás.
A kígyók segíthették a főemlősök látásának fejlődését
A meglepõ, hagyományos magyarázatoknak ellentmondó hipotézist Lynn Isbell antropológus Davis Egyetem, Kalifornia a főemlősök látása közzé a Human Evolution címû lapban. Egy korábbi elmélet szerint kistermetû fõemlõs õseink elsõsorban rovarokat fogyasztottak, ezek begyûjtésében jelentett számukra elõnyt a közellátás. Ezt az ésszerûnek tûnõ elgondolást mostanáig nem sok kutatónak jutott eszébe megkérdõjelezni.
Lynn Isbellnek sem — amíg egy afrikai útján azt nem tapasztalta, hogy az általa megfigyelt majmok közül rendre elragadtak egyet-egyet a leopárdok. Ennek kapcsán merült fel benne, hogy a fõemlõsök jellegzetességei, például a kitûnõ látás kialakulásában esetleg sokkal nagyobb szerepet játszhattak a ragadozók, mint azt korábban gondolták.
A főemlősök látása mely ragadozók? A nagymacskák, farkasok, medvék, sólymok és sasok késõbb jelentek meg, mint hogy a fõemlõsök közelre való látása tökéletesedett volna; ráadásul ezeket már a távolból is észre kell venni, hogy legyen idõ a menekülésre. Rovarok vagy kígyók?
Oscar, a csimpánz
Az óriáskígyók Afrikában jelentek meg körülbelül millió évvel ezelõtt — az elsõ fõemlõsökkel egy idõben. A kígyók nem állnak lesben, mint a nagymacskák, hogy az erdei tisztáson áttörve rárontsanak az áldozatra.
Oh no, there's been an error
Nem is a magasból csapnak le, mint a ragadozó madarak. Ha távol vannak, nem veszélyesek.
A főemlősök Primates összehasonlító etológiája Az emberi viselkedés evolúciójának rekonstrukciójához jól felhasználhatók a ma élő főemlősök és majmok társas viselkedésének tanulmányozásából levonható következtetések. Ebben a fejezetben röviden összefoglaljuk a főemlősökkel kapcsolatos idetartozó ismereteket, amelyek egy részét más vonatkozásban már említettük. Az éjjeli életmódot folytató főemlősök többnyire magányosak, kivétel például az éji majom Aotus trivirgatus.
Csak a közelbõl támadnak: a főemlősök látása áldozat köré tekerednek, és megfojtják. A kígyót sokszor nem könnyû észrevenni: csendben kúszik, elrejtõzik a különféle növények alatt, és színe is beleolvad a környezetbe. Csak azoknak az élõlényeknek van esélyük megmenekülni, amelyek felismerik a szagáról, mint egyes emlõsök, vagy a mozgásáról és a mintázatáról, mint a fõemlõsök.
A kígyók segíthették a főemlősök látásának fejlődését Egy majmokkal végzett kutatás azt sugallja, hogy az ember felsőbbrendű látása a kígyók és főemlős őseink közötti evolúciós harc eredménye.
Õseink tehát emiatt a látásra, méghozzá a közelre való éles látásra specializálódtak — állítja Lynn Isbell, aki szerint ezért alakultak ki az akkori emlõsök körében ritka, elõrenézõ szemek, amelyek lehetõvé tették a mélység és a takarások észlelését, vagyis a háromdimenziós látást. A rejtõzködõ kígyók felismerésében ez óriási elõnyt jelentett.
Látásért szaglást – az evolúció csereüzlete
A fõemlõsök túlélték a kígyók támadásait, az evolúciós fegyverkezési verseny azonban ezzel nem ért véget. Hogy ne essenek el teljesen a zsákmánytól, a kígyók 60 millió éve még veszélyesebb eszközöket vetettek be: egyesek fordított látás az embereknél kiakasztásával egészben is le tudták nyelni áldozatukat; mások az elrejtõzésben tökéletesedtek; megint mások elkezdtek mérget termelni.
Ilyen körülmények között a kígyók által vadászott állatfajok közül azok maradtak fenn, amelyeknél ellenállás alakult ki a kígyóméreggel szemben.
A fõemlõsök azonban nem tettek a főemlősök látása ilyen immunitásra.
Az éles látásunk és a kígyók
Más választásuk nem volt, mint tovább csiszolni addigi fõ védekezési eszközüket, a látásukat: éspedig ezúttal a színlátást. Lynn Isbell szerint az, hogy ma — a legtöbb fajtól eltérõen — meg tudjuk különböztetni egymástól az alapszíneket, szintén a kígyók érdeme. A félelem nyitotta fel szemüket Lynn Isbell közel hat évet szánt az elméletét alátámasztó adatok felkutatására. Elsõsorban ma élõ fõemlõsöket vizsgált, és kiderítette, hogy egyes populációik nagymértékben különböznek a látásuk, illetve az agyi látórendszerük tekintetében.
Vajon milyen más agyi jellegzetességekkel jár együtt a kiterjedtebb látórendszer?
A kígyóknak köszönhetjük éleslátásunkat
A legjobb látással rendelkezõ fõemlõsöknél a látást vezérlõ területek nem voltak nagyobbak, mint a gyengébb látásúaknál. A félelemérzet és a vizualitás tehát együtt fejlõdött. Isbell hipotézisének fényében azért, mert épp attól volt ajánlatos félni, amit ajánlatos volt látni: ez pedig a kígyó.
Természetesen ez nem más, mint egy elmélet, és nyilván számos más ok is szerepet játszott a közelre való látás fejlõdésében. Mindenesetre az afrikai kontinens fõemlõsei kezdetektõl osztoznak élõhelyükön a kígyókkal, és közelre való látásuk jóval fejlettebb, mint például a dél-amerikai fõemlõsöké, amelyek hozzájuk képest néhány millió éves késéssel találkoztak csak a kígyókkal.
