Látás éter
A látásról A szemünk ama képessége, melynél fogva a térben tájékozódunk.
A szem gömb alakú szerv, melynek elülső része kissé kidomborodik. Elől az átlátszó szaruhártya védi. A szemlencse — mint egy fényképezőgép objektívje — leképezi a világot a szem hátsó belső felét burkoló ideghártyára, a retinára.
Az ideghártyának az érhártyával közvetetlenűl összefüggő része a festékes hámréteg Lényegében fekete szemecskékből, fuscinszemecskékből áll. A hámsejtekben a szemecskék sötétben a sejt alapjában gyűlnek meg és a világosság hatása alatt, elhagyva helyüket, a részben e sejtekbe merülő pálczikák és csapok 2 közé terjednek.
A legélesebb látás a retina középső részén, a sárga folt területén, és azon belül a foveán alakul ki. A retina ingerületeit idegszálak továbbítják az agyba, ahol ezek kilépnek a szemből, ott található a vakfolt.
A szembe eső éter-rezgések az ott levő ideghártyát izgatják és minőségük szerint különböző fényérzést támasztanak. A fényérzésekből ismerjük fel a világító tárgyakat és ezek helybeli viszonyait. Lényegében az emberi szem látás éter sötét kamarával hasonlítható össze.
- ICSC - bisz(KLÓRMETIL)-ÉTER
- Égő érzés.
A tárgyak éles képét a sötét kamarában a homályos üveglap, a szemben az ideghártya fogja fel. Képpé egyesíti látás éter fénysugarakat a sötét kamarában az üveglencse, a szemben ennél sokkal összetettebb fénytörő rendszer.
A szemben a fénysugarak a porchártyán, csarnokvízen, szemlencsén és üvegtesten keresztül haladva jutnak az ideghártyára. Legnagyobb törést szenvednek, midőn a levegőből a porchártyára jutnak, azután a szemlencse két felületén. Az ideghártyán a sugarak a külső tárgyak fordított képét adják, csak úgy mint a sötét kamarában homályos üveglapon.
A valamely tárgy egyes pontjaitól jövő sugarak az ideghártyán egy-egy képpontban egyesülnek, amint erről fehér házinyulak festékmentes szemén meg lehet győződni.
