A látás plusszá vált

Hogyan lesz a mínuszból plusz?

Навигация по записям

Ha meginganak az alapok Lehetséges a lehetetlen? Nem, a lehetetlen az lehetetlen és maradjon is meg annak. Azért lehetetlen, mert nem lehetséges: az, amin véresre vered a koponyád — ahogy Reményik fogalmaz. A folyók nem folynak visszafelé.

A zsebóra beleesik a folyóba, hiába akarjuk, hogy visszafelé essen, amikor rájövünk, hogy a kavics helyett véletlenül azt dobtuk be.

A mínuszból nem lehet plusz.

Lehet az életben a mínuszból plusz: lehet a rosszból jó, a bukásból győzelem, a lehetetlenből lehetséges? De a fal ledőlt, Ő pedig átment rajta, de gyorsan visszaépíttették… Azóta többen is próbálták az eseményt úgy értelmezni, mint egy kevésbé összetett rendszerből egy összetettebbe való átlépést.

Síkföld lakói két dimenzióban élnek. Világukban csak vonalak és síkidomok léteznek, csak síkban mozognak. A férfiak sokszögek, a katonák háromszögek, a nők egyenes szakaszok.

Egyszer a gömb a négyzettel társalogva megpróbálja elmagyarázni neki a harmadik dimenziót és próbálja elképzeltetni a magasság fogalmát, de eredménytelenül. Míg végül a gömb kiemeli a négyzetet, aki kockává alakul. A kocka egy csapásra megérti, miről beszélt neki a gömb. Amikor visszakerül Síkországba, tanait — a harmadik dimenzióról — eretneknek nyilvánítják és börtön vár rá.

Hogy egy hegy elmozduljon, ez maga a teljes lehetetlenség — legalábbis abban a világban, amelyben mi élünk. Jézusnak az a gondolata, hogy a hit a lehetetlent is lehetségessé teszi, felveti annak a gondolatát, hogy a hit egy általunk ma még nem ismert dimenziót képes érzékelni: vagy fordítva, egy ismeretlen dimenzió tapasztalata a hit.

1. Látás német juhász
2. Éles látáscsökkenés asztigmatizmussal
3. Ha két egyformát szorzol össze plusz lesz, ha két különbözőt akkor mínusz.
4. A látás fényereje az
5. Megszerzett hiperopiás jellemzők
6. A küszöbén állsz, hogy meglegyen a
7. A XIX-ik század elpolgárosult világában, bizonyára ott lettek volna a koporsóját követő gyászmenetben a lelkéhez legközelebb álló alakok, kiknek emberfeletti, zord ridegségét, dehogy is próbálta volna írójuk közelebb hozni hozzánk.
8. Két látórendszer

A hit szavára elmozduló hegy nem előzmények nélküli mondata a Bibliának. Az Örökkévalónál keresek menedéket, miért mondjátok: » Menekülj a hegyekbe, mint a madár«? Lám, a látás plusszá vált gonoszok feszítik íjukat, nyilat helyeznek a húrra, hogy az igaz szívűeket a sötétben leterítsék. Ha az alapok meginognak, mit tehet az igaz ember?

Réz-Nagy Zoltán

De ennél többet is mondhat, ha a hegyet nem mint a földfelszín egy magaslatát, hanem szimbolikusan értjük, úgy, ahogy a Talmud bölcsei: hogy a hegy nem más, mint maga Dávid, aki királyként olyan szilárd volt, mint egy hegy.

Talán kevesebb ő amazoknál? Az ÚR válasza: az ősatyák próbatételnek vettettek alá, és kiállták a próbát. Erre Dávid kérte, vessék alá őt is a próbának. Ez pedig úgy történt, hogy Dávid egyszer a palotája tetején sétált, és észrevette Bethsabét, Uriás feleségét, amint az egy kaptár mögött tisztálkodik.

A polycoria befolyásolja a látást

A nyíl azonban a kaptárt találta el és széttörte, és mögötte feltárult Bethsabé teljes szépségében. Dávid ekkor érte küldött, és így bukott el, vagyis nem állta ki a próbát. És ekkor Dávid ezt az imát intézi az Úrhoz: Világ Ura! Jól tudod, Uram, hogy ha akartam volna, képes lettem volna uralkodni magamon, de azért vétkeztem, hogy nehogy azt mondják, hogy a szolga legyőzte a vitában az urát A mínuszból plusz lesz.

A lehetetlen lehetségessé válik. Talmudi története hozzásegíthet minket ahhoz, hogy még jobban értékeljük annak a segítségét, aki a lehetetlent lehetségessé, a mínuszt plusszá tudja változtatni.

Ezért tehát vétkezz bátran, nyugodtan, épp a megtörtént kegyelemre tekintettel! Bűnös vagy, nos, légy is bűnös, és ne akarj valami más lenni, mint ami vagy, sőt naponta légy a látás plusszá vált bűnös és légy bátor abban.

Kinek szabad azonban ezt mondanunk, ha nem annak, a látás plusszá vált a bűnnek naponta szívből hadat üzen, aki naponta tagadja meg mindazt, ami őt Jézus követésében gátolja, és naponkénti hűtlensége és bűnei miatt mégis vigasztalhatatlan? Ki más tudná ezt hitére nézve veszélytelenül hallgatni, mint az, aki tudja, hogy ezzel a vigasszal újból csak Jézus követésére hívják? Így lesz Luther mondata eredményként értve drága kegyelemmé, azaz egyedüli kegyelemmé.

És ennek tükrében a Mit tehet ilyenkor az igaz? Josephus Famulus a főszereplője, valamikor a keresztyénség hajnalán játszódik a történet, a főszereplő a remeték életét éli, és idővel ismert gyóntatóvá válik, akihez messze földről is jönnek emberek, ő pedig meghallgatja őket, testvéri meghallgatásával könnyít a terhükön, és ezáltal segít bűneik hordozásában, majd a meghallgatás után elmondja velük a Miatyánkot és homlokon csókolja őket.

Nem korholt, nem rótt ki vezeklést, nem volt ez igazi gyónás, inkább testvéri meghallgatás és együttérzés.

De hosszú idő után eljött a pillanat, amikor nem volt többé képes senki gyónását meghallgatni. Lelki válságában és kétségbeesésében már az öngyilkosság is megfordult a fejében. Hallott egy híres gyóntatóról, A látás plusszá vált Pugilról és elhatározta, hogy elmegy hozzá, megkeresi, mert képtelen volt a maga választotta hivatását tovább folytatni.

Elhagyta remetelakját és elindult, hogy megkeresse Diont, akiről tudta, hogy másként gyóntat, mint ő.

Dion korhol, fedd, tanácsokat oszt, vezeklést ró ki, azaz más módszerekkel él, és ez keltett reményt benne. Talán megtalálja nála a szükséges lelki segítséget. Útja során egy idős remetével találkozik, aki nem más, mint Dion — nem tudja róla, hogy ő is éppen hivatásának gúnyos ember jutott, aki azért indult el, hogy megkeressen egy híres gyóntatót, Josephus Famulust, őt, hogy bevallja neki nyomorúságát, hogy vigaszt és erősítést kapjon tőle.

Ezért a látás plusszá vált mondta magában: Isten küldte őt nekem, hogy megismerjem és meggyógyítsam, s vele együtt magamat.

Dion meghallgatta Josephus gyónását, és nem tett mást, vele, mint amit Josephus szokott a hozzá fordulókkal. Homlokon csókolta, majd maga mellé vette, és hagyta, hogy segítsen neki, ügyes-bajos dolgai végzésében, aztán egyre többször odaült és hallgatta, hogyan gyóntat Dion, néha aztán helyettesítette a gyóntatásban, így Dion szépen lassan Josephust is, de persze önmagát is visszavezette hivatásához.

Dion csak élete végén osztotta meg titkát Josephussal. Hesse példázata arról vall, hogy az ember nem stabil pont abszolút értelemben, csak a segítés eltökélt szándéka teszi azzá.

Hogy mit tehet az igaz, ha az alapok megrendülnek? Ez az egyik lehetséges válasz rá. A felismerést, miszerint Istennel szemben soha nincs igazunk, a szabad isten-hit akarja, ebben az értelemben tehát nem is felismerés, hanem az Isten iránti szeretetnek a jele, a Vele szembeni saját igazunk tagadása; elsöprő vágy, hogy soha ne lehessen igazunk Vele szemben.