Akinek természetfeletti látása van,

A Szentírás értelmezésének egyik legizgalmasabb területe a különböző jelképekben megfogalmazott üzenetek, a képes beszéd magyarázata.

Kapcsolódó kérdések:

József, majd később Dániel arról híresültek el, hogy meg tudják mondani az emberek álmainak, látomásainak akinek természetfeletti látása van, le tudják azokat fordítani a fogalmak nyelvére, illetve maguk is álmokat, látomásokat látnak. Számos bibliai próféta és tanító — köztük Jézus is — példázatokban, hasonlatokban, allegóriákban fogalmazták meg mondandójukat amelyek közül aztán némelyeket megmagyaráztak, másokat pedig magyarázatlanul hagytak ránk.

Az ószövetségi zsidó vallás templomi szertartásait a zsoltárok, a próféták, majd az Újszövetség könyvei gyakran értelmezik szimbólumokként, amelyek azt szolgálták, hogy a láthatatlan, természetfeletti törvények, lények, események, elvek működését látható módon megjelenítsék az emberek előtt, s ezáltal természetfeletti erőt szabadítsanak fel az életükben.

Néhány ilyen elem a kereszténységben is megtalálható: a vízkeresztség, a kenyér közös megtörése és bor ivása úrvacsoraa betegek megkenése olajjal, a kézrátevés és más hasonlók. Végezetül: a próféták gyakran nem szavakkal mondták el üzenetüket, hanem — sokszor megdöbbentő — szimbolikus kis "színielőadásokat", "performance"-okat adtak elő, hogy így kommunikálják hallgatóikkal Isten szavát; néha pedig a verbális és e vizuális "módszert" egyszerre alkalmazták.

A MAHAVAIPULYA TATHAGATAGARBHA SZUTRA | PurelandSociety

Hírdetés Az egyik legfontosabb kérdés ezzel kapcsolatban: vajon mindössze arról van-e szó, hogy az ókori keleti ember gondolkodási és kommunikációs stílusa határozta volna meg így a bibliai szöveg keletkezését — azaz csak egy merőben emberi, kulturális és így térben, időben behatárolt, relatív, külsődleges sajátossága ez a Szentírásnak, amely leválasztható tartalmi üzenetéről homályos látás paraziták, vagy pedig magának Istennek a "stílusa".

Ezáltal örökkévaló, minden más jelleg? E második nézetet főként azok vallják, akinek természetfeletti látása van abban hisznek, hogy a Biblia Istennek olyan egységes kinyilatkoztatása, amelyben Ő "nem érzi idegenül magát", nincs akinek természetfeletti látása van problémája, mintha bizony a Mindenható nem tudná "jól kifejezni" magát, ha akarja, hanem rá lenne utalva a tőle idegen emberi kultúra személyiségét és önkifejezését súlyosan korlátozó közegére és nyelvezetére.

Eszerint abból kell kiindulnunk, hogy a Bibliára jellemző nyelvezet magának Istennek a stílusa, mindenben — hozzá méltó módon — tökéletes önkifejezése.

• Van itt olyan ember akinek az átlag természetfeletti képességek közül esetleg
• Látomás a chmt-n
• A látási tabletták javítása

Sok jel mutat erre. Gyakran például a próféta mindössze a szimbolikus cselekvéssor véghezvitelére kap indíttatást Istentől, és csak a végén érti meg ő maga is — előfordul, hogy még akkor se —, mit "játszott el". Isten ezzel kapcsolatos első "önvallomása" így hangzik: "Ha valaki az Úr prófétája közöttetek, én megjelenek annak látásban, vagy álomban szólok azzal homályos beszédek által.

Tükör által homályosan A megoldást számos teológus abban látja, hogy a Szentírás egésze alapján úgy tűnik: a természetfeletti, szellemi világ nyelve a szimbólumok nyelve. Nézetük szerint Isten akkor szól így az emberhez, amikor nem az értelmét, hanem közvetlenül a szellemét akarja megszólítani. A bibliai antropológia az ember szellemét rúach, pneuma határozottan megkülönbözteti az ember értelmétől bíná, dianoiaamely a lélekhez tartozik nefes, pszükhé.

Just another WordPress.com weblog

Míg az utóbbi felszínibb, külső "szerve" a személyiségnek, addig a szellem az ember központja, lényege, súlypontja és erőcentruma — az, amit manapság úgy szoktunk nevezni: "lényem legmélyén", "szívem legmélyén ", "igazi énem". Az a "belső, elrejtett ember" Péter apostol szavávalaki én igazából vagyok, akit nemigen ismer a másik ember gyakran én magam sem akinek természetfeletti látása vansőt, akit gyakran "elárul", akitől gyakran eltávolodik a "külső ember", vagyis a lelkünk: érzelmeink, akaratunk, értelmünk.

Elidegenedhet tőle a hétköznapok, az emberekkel való sok külsődleges kommunikáció, kapcsolattartás, ügyintézések sodrában, amikor úgy érezzük, hogy nem is tudjuk már, kik is vagyunk, amikor "fecseg a felszín, és hallgat a mély".

Pásztor Majoros Kende Egyszer már prédikáltam ezt az üzenetet. Kicsit fura érzés, mert nem szoktam ismételni magamat. Úgy éreztem azonban, hogy ez fontos üzenet. Szeretném megint előhozni.

Amikor tehát Isten, aki maga is Szellem, úgy látja jónak, hogy közvetlenül lényünk középpontját, szellemünket szólítsa meg, a leggyakrabban szimbolikus nyelvet használ: álomban, látomásban, verbális beszédben példázattal, hasonlattal vagy szimbolikus cselekedettel úrvacsora, vízkeresztség vagy prófétikus "akció" kommunikál. A modern pszichológia által felfedezett tudatalatti is a szellemünk világához tartozik sok teológus szerint, nem véletlen tehát, hogy a pszichológusok is felfedezték a képes nyelv, a szimbólumok különleges szerepét ezen a területen.

A megszólított ilyenkor sokszor nem érti meg azonnal értelmével is az üzenetet, nem tudná azt "lefordítani", ennek ellenére azt mondhatjuk, hogy szelleme, lényének középpontja azonnal felfogja, "megérti" azt, és — ami nagyon fontos — ellentétben az intellektuális megértéssel, amely általában nem adja meg az ismerethez szükséges erőt is a végrehajtandó cselekedetekhez, döntésekhez, a szellemi megértés egyúttal meg is erősíti, illetve megváltoztatja a személyiséget.

A babilóni Nabukodonozor király is, amikor Istentől származó álmot látott, "nyugtalan lőn [ugyanaz a kifejezés: feldúlt lett, meg volt ütve] az ő szelleme, és álma félbeszakadt". Salamon Példabeszédeinek könyve — azaz a képes beszédek, hasonlatok könyve! Eszerint a hasonlatokkal történő tanítás alkalmas "bölcsesség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére; okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére; együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.

Hallja a bölcs, és öregbítse az ő tanulságát, és akinek természetfeletti látása van értelmes szerezzen érett tanácsokat. Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.

Valószínűleg ez a magyarázata, hogy a "hasonlatot", "példabeszédet" jelentő héber szó másál egyúttal "uralkodást" is jelent: a hasonlat által ugyanis az ember lényének középpontja, szelleme Teljesen visszaadtam a látásomat pillanat alatt képes megragadni egy dolog lényegét; aminek pedig a lényegét meg akinek természetfeletti látása van ragadni, az a valóság a birtokunkba kerül, afölött a bibliai világnézet szerint uralkodni is képesek vagyunk.

Hosszas okfejtésekkel bizonyára le tudnánk írni intellektuálisan a szép, ám ugyanakkor túl alacsony intelligenciájú, rossz szellemi állapotban lévő hölgyek sajátos erkölcsi és spirituális természetrajzát, ez azonban nem közvetítene erkölcsi erőt, mondjuk, a "veszélyeztetett" fiatalok részére.

Ám elég annyit mondanunk Salamonnal és most figyeljen a kedves Olvasó, mit tapasztal a szellemében, ahogy olvassa!

Sose tanultam vagy ilyesmi, és legbelül érzem, látni se akarom. De mindennapos az éjszakai törés zúzás, a rémálmok, az éjszakai felijedés.

A természetfeletti világot és eseményeket nem is vagyunk képesek másképp sem megismerni, sem kommunikálni, hiszen nincs olyan érzékszervünk, amely ezeket közvetlenül a maguk valóságában megragadhatná. A fentebb már idézett mózesi mondat pontos fordítása: "Ha valaki az Úr prófétája közöttetek, én megjelenek annak tükörben, homályos beszédek által ".

Blogarchívum

Gyakorlatilag biztosra vehető, hogy Pál apostol valójában ugyanezt a mózesi helyet idézi, amikor a Szentlélek kilenc karizmájáról, természetfeletti megnyilvánulásának működéséről ír: "Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálásmert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre.

Hányszor tapasztaltuk már, hogy amikor nem sikerült valamit fogalmi úton elmagyaráznunk, egy hasonlattal, példázattal világítottuk meg annak a lényegét, és láthattuk a hallgató arcán egy pillanat alatt felragyogni a megértést, ahogyan a földi életből vett képek megvilágították előtte a láthatatlant.

Az intellektuális tanítás a Bibliában egyedül Pál apostol leveleiben kap nagyobb hangsúlyt a képes beszédnél Jézus is javarészt példázatokkal, hasonlatokkal, csípős epigrammákkal kommunikált. Ez arra enged következtetni, hogy — mivel Pál kifejezetten a nem zsidó népek apostola — az intellektuális tanításra főként a pogány népeknek van szükségük.

A megtérés héberül "tesúvá", azaz "visszatérés", míg görögül "metanoia", azaz "átgondolás": a gondolkodásmód megváltoztatása. Úgy tűnik ebből, hogy míg Izraeltől Isten a már ismerthez való visszatérést kéri, a nemzeteknek valami egészen újat kell megtanulniuk, ezért alakítja át Pál alapos munkával a gondolkodásmódjukat. Az Akinek természetfeletti látása van befejező könyve azonban szinte minden más bibliai könyvnél gazdagabb prófétikus vizuális nyelven ismerteti meg a természetfelettit és a jövőt.

Mindezekből következik, hogy a képes beszéd legfőbb és elsőszámú funkciója nem az, akinek természetfeletti látása van fogalmi nyelvre fordítva értelmezzük, hanem először is az, hogy hasson ránk, majd csak ezután van annak — másodlagos — jelentősége, hogy intellektuális értelemben is megértsük. Az erőteljesen absztrakt, intellektualizáló európai gondolkodás ugyanis már akkor hibát követ el, amikor úgy közelíti meg a bibliai képes beszédet és szimbólumokat, mint amelyeknek csak az a szerepük, hogy valaki lefordítsa őket a fogalmak nyelvére.

Valójában itt ennél sokkal többről van szó. A biblikus világnézetben a képes beszéd mint szellemi-természetfeletti kommunikáció irányítja is és átrendezi a természetfelettiben a viszonyokat.

Az Újszövetség például előírja, hogy ha férjes asszony nyilvánosan prófétál vagy imádkozik, fedje be a fejét — ami férjezettségének szimbolikus kifejezése —, de nem Isten és nem is a jelenlévő emberek, az asztigmatizmus a látásról szól az angyalok miatt.

Isten a szívek vizsgálója, ő mindent tud az illetőről, de úgy tűnik a szövegrészből 1.

A valódi öröm abból fakad, amikor szívedből "nyomulsz" Isten után.

Levél a korinthosziakhoz 11,5—15hogy az angyalok mint természetfeletti, szellemi lények nem érnék be azzal, ha valaki csak megmondaná nekik: a hölgy jó feleség, hanem szükségük van a szimbolikus jelre, számukra ez a "hiteles" üzenet, kommunikáció. Az Ószövetségben, ha egy férj féltékeny lett a feleségére, elvitte a paphoz, az felírt egy átokszöveget egy papírra, azt felolvasta, az asszony áment mondott rá, majd a szöveget lemosták a papírról, és az asszonynak meg kellett innia a tintás vizet.

Ha valóban megcsalta a férjét, a Szentírás szerint különböző daganatok akinek természetfeletti látása van létre a testében ezután — ha nem, nem. Láthatjuk tehát, hogy többről van szó, akinek természetfeletti látása van intellektuálisan lefordítható szimbólumokról: a bibliai világnézetben a szimbolikus, jelképes cselekvéssor természetfeletti erőt szabadít fel, természetfeletti eredet?

A helyi abenaki indiántörzs tiltakozik, hiszen hitük szerint a föld a törzs ősi temetkezési helye. Amikor sokasodnak a természetfeletti jelenségek a környéken, a befektető, hogy lenyugtassa a kedélyeket, egy szellemvadászt bíz meg, hogy kiderüljön: kísértetek márpedig nincsenek.

Az úrvacsora Évszázadokon át vitatkoztak a keresztény kultúrkörben az úrvacsora kérdéseiről. A klasszikus katolikus tanítás szerint a kenyér ostya felemelésekor a pap átváltoztatja azt oly módon, hogy bár külső tulajdonságai íze, színe, szaga, alakja stb.

A protestantizmus ezt elvetette mint bálványimádást, ám egyes irányzatai átestek a ló túlsó oldalára, amikor azt állították: puszta szimbólumról van csak szó, nem többről. Pál azonban azt írja, hogy aki citromfű a látáshoz úrvacsorában méltatlanul részesül megbetegedhet, vagy meg is halhat. Nos, hogyan lehetne megbetegedni vagy meghalni egy puszta szimbólumtól, melynek jelentése csak annyi, amit fogalmilag is vissza lehetne adni, le lehet fordítani?

Jóslás | Safeta jóslása

Valójában tehát nem arról van szó, hogy a kenyér átváltozna, de nem is arról, hogy csak szimbólum lenne: a szimbolikus cselekedet által a természetfelettiben valóságos változások jönnek létre, amelyeknek azután különböző fizikai következményei is lesznek.

Ez akkor is megtörténik a bibliai világnézet értelmében, ha az úrvacsorát vevő nem tudja esetleg tökéletesen értelmezni, fogalmi nyelvre lefordítani cselekedete tartalmát, csak hisz benne. Jeremiás próféta egy ízben úgy mondta el Isten Jeruzsálemre vonatkozó ítéletét, hogy az üzenet után egy cserépkorsót látványosan a földhöz csapott a város vezetői előtt, a város elvettetését szemléltetve.

Mivel ezt Isten kifejezett parancsára tette, biztosak lehetünk abban, hogy nem lényegtelen dologról van szó.

A csak szóbeli üzenet nem volt elegendő ahhoz, hogy felszabaduljon a szükséges szellemi erő. Egy másik esetben prófétai ítéletet írt Babilón ellen, majd azt elküldte egy emberrel Babilónba, hogy ott olvassa fel a folyóparton, azután kösse a tekercset egy nagy kőre, kiáltsa el magát: "Így vettetik el a nagy Babilón!

Úgy tűnik, erre az eljárásra azért volt szükség, hogy szavai beteljesedjenek: e szimbolikus cselekedet által szabadult fel az ítélet természetfeletti ereje, amely mintegy hetven évvel később elpusztította a várost. De ugyanígy lehet megérteni, hogy miért vette körül hatalmas természetfeletti erő a frigyládát, jóllehet az egyszer? A belőle áradó "sugárzás" nem fizikai eredet? Érdekes megjegyezni, hogy ugyanezen az elven működik az úgynevezett rituális mágia is, amelyet a Szentírás elítél, mert a természetfeletti gonosz oldalához tartozik.

A MAHAVAIPULYA TATHAGATAGARBHA SZUTRA

Ez az oka a bálványimádás súlyos tilalmának is, amely a tíz legfontosabb parancsolat akinek természetfeletti látása van is a második helyet vívta ki. A bálványimádás egy tipikusan szimbólumon alapuló természetfeletti kommunikáció és erőközlés — csakhogy gonosz. Jelen korlátozott keretek nem teszik lehetővé, hogy ezt részletesen tárgyaljam, de a jó és rossz természetfeletti között a különbséget nem maga a szimbolikus cselekedet természetfeletti célból történő megtétele vagy meg nem tétele jelenti, hiszen a természetfeletti világnak általános jellemzője — akár jó, akár rossz —, hogy így kommunikál, hanem úgy különböztethetjük meg a kettőt, hogy amikor egy ilyen tett Istentől származik, az összhangban van a teljes Szentírással, kizárólag a Szentlélek inspirációjára történik, valamint Isten Igéjével összhangban lévő eredményeket hoz létre.

Amennyiben nem Isten a forrása, úgy ezen ismertetőjegyek egyike sem igaz rá. A próféták ilyetén "akciói" egyáltalán nem előírt "szertartások", hanem rendkívül spontán, a Szentlélek közvetlen inspirációjára történő, általában nagyon energikus cselekmények voltak, és nagyon megrázóak.

Az egyik próféta például kékre-zöldre verette magát a másikkal, hogy üzenetét megsebesített állapotban adhassa át.