Mi egy pillantás a látványra

A W51 néven ismert köd galaxisunk, a Tejútrendszer egyik legaktívabb csillagkeletkezési régiója.

Igazuk van, lenyűgöző látvány. Akár szürkés-szomorkás szeptember akár őszi este. Ha nem sikerül, van alternatíva. Nem rossz ötlet azonnal megrohamozni a tornyokat.

A NASA Spitzer infravörös űrtávcsövének festői felvételén gyönyörködhetünk az ban rádiótávcsővel felfedezett képződmény részleteiben. A W51, galaxisunk egyik legnagyobb csillagkeletkezési régiója a Spitzer-űrtávcső infravörös felvételén.

Izsák Lili  díszlete  tökéletesen illeszkedik  Mácsai Pál  rendezői  koncepciójához,  ezenkívül láthatunk még a háttérben  néhány hasonló bútordarabot,  melyen antik kórusként, énekelve, zenélve, néha meg is szólalva, tucatnyi környékbeli figyeli az eseményeket.

A mintegy fényév átmérőjű W51 közel 17 ezer fényévre található a Földtől, az Aquila Sas csillagkép irányában. A köd a fény látható optikai hullámhossz-tartományában dolgozó távcsövek számára szinte észrevehetetlen, mivel a Föld és a W51 között húzódó sűrű csillagközi anyag teljesen eltakarja előlünk.

Bemutató időpontja:

A fény hosszabb hullámai, az infravörös és rádiósugarak azonban szinte zavartalanul képesek áthaladni ezeken az akadályokon. Ennek köszönhetően a Spitzer-űrtávcsővel szemlélve a W51 lenyűgöző látványt nyújt.

Korda György - Halló, szöszi tündér

A köd teljes infravörös sugárzása húszmilliószor erősebb a Napénál. Ha látnánk szabad szemmel, ez a sűrű gáz- és porcsomó akkorának tűnne az égen, mint a telehold. Az Orion-köd, egy másik jól ismert csillagkeletkezési régió, sok amatőrcsillagász kedvenc célpontja szintén nagyjából egy teleholdnyi területet foglal el az égbolton.

Ám a W51 jóval távolabb van tőlünk, mint az Orion-köd, következésképp jóval nagyobb is nála, abszolút fényessége pedig szöröse az Orion-ködének. Míg az Orion-ködben négy O-típusú csillagot ismerünk — ezek a világegyetem legnagyobb mi egy pillantás a látványra csillagai — addig a Wben több mint 30 ilyen égitest található. A Wről készült felvétel jobb oldalán látható üreges régió idősebb, amit az jelez, hogy az itt korábban megszületett, a Napnál legalább tízszer nagyobb tömegű forró óriáscsillagok szele ezt a térrészt már tisztára seperte.

Firenze a magasból

Amikor ezek a csillagok életük végén szupernóvákként majd megsemmisülnek, azzal környezetüket még jobban meg fogják tisztítani a gáz- és poranyagtól. Balra, köd fiatalabbik oldalán a születőben lévő csillagok még épphogy csak elkezdték megtisztítani környezetüket a csillagközi anyagtól. Ezek körül a fiatal csillagok körül kialakulóban lévő buborékokat láthatunk a látást serkentő eszközök. Ezt a felvételt a Spitzer-űrtávcső egyik nagy programja keretében készítették, melynek során a Tejútrendszer nagy léptékű szerkezetét vizsgálják.

Meglepő módon ez éppen azért nem egyszerű feladat, mert a Földünk a galaxis belsejében helyezkedik el. A Galactic Legacy Infrared Mid-Plane Survey Extraordinaire GLIMPSE nevű infravörös égboltfelmérő program fő célja mellett számos érdekes Tejútrendszerbeli különlegességről szolgáltatott értékes adatokat, köztük ezt a felvételt a W51 csillagkeletkezési régióról, ami a látható fényben működő obszervatóriumok számára hozzáférhetetlen.

Ezért a Whez hasonló objektumok tanulmányozása rendkívül fontos a tudásunk bővítése szempontjából. Ebből aztán a környező galaxisokban végbemenő csillagkeletkezési folyamatokra is következtethetünk.