Fonetikai elemzés megtekintése

Nyelvi dokumentációs módszerek Mi a nyelvi dokumentáció, hogyan zajlik, és miért fontos? Az ember számára fonetikai elemzés megtekintése fontos, hogy megőrizze a legfontosabb események emlékét, illetve hogy továbbadja korának, kultúrájának, a látószervek felépítése tudását a következő generációk részére.

Beszédkutatás 2007 - Fonetika és pszicholingvisztika (2007)

A századok során a tudás nemzedékről nemzedékre történő átadásának különböző módjai alakultak ki, amelyek vagy szájhagyományozáson vagy írott szövegeken alapultak.

Ez utóbbinak köszönhetően lehetséges napjainkban visszakövetni és megismerni a még viszonylag myasthenia gravis látásra történelmet, illetve nyelvek történetét is. Kivételt jelentenek a nyelvek hangjai, hiszen elődeink beszédhangját lehetetlen volt megőrizni a legutóbbi időkig: az emberi hang rögzítése a Ebben a fejezetben a nyelvi dokumentálásról és az információk felhasználásával kapcsolatos kérdésekről lehet olvasni.

Különösen a veszélyeztetett nyelvekkel foglalkozunk, továbbá azokkal a tényezőkkel, amelyek miatt speciális figyelmet érdemelnek.

Azért, mert így megőrizhető az utókor számára: a beszélőközösség kultúrája, történelme és közös emlékezetük, illetve nyelvük rendszere a további kutatások számára.

A fonetikai elemzés megtekintése dokumentáció magába foglalja a gyűjtést, a feldolgozást és a nyelvi adatok tárolását is — akár szövegekről, szólistákról, beszélgetések felvételéről van szó, akár olyan videofelvételekről, amelyen mesét mondanak. Miközben a nyelvek iránt érdeklődők évszázadok óta folytattak efféle tevékenységeket, a legújabb idők technikai fejlődése, valamint a nyelvészetben és a fonetikai elemzés megtekintése előrehaladása óriási változásokat hozott.

Napjainkban a nyelvi dokumentáció a nyelvészet új és pezsgő ága, ahol különböző profilú és érdeklődésű kutatók dolgoznak együtt: vannak, akik messzi tájakra utaznak, hogy kevéssé ismert, veszélyeztetett nyelvekről felvételeket készítsenek, mások hatalmas multimédiás adatmennyiség tárolásának új eljárásait dolgozzák ki, ismét mások pedig a dokumentált anyagot arra használják fel, hogy újjáélesszék a veszélyeztetett nyelveket, például azzal, hogy szótárakat vagy tananyagokat állítanak össze.

Tekintve, hogy a nyelvi dokumentálás nem csupán veszélyeztetett nyelvekre irányulhat, a hangfelvétel, a hangzó nyelvi adatok rögzítése vagy a korpuszépítés elméletileg minden nyelvre vonatkozóan ugyanolyan kérdéseket vet fel. Ugyanakkor a kisebb, kevésbé kutatott, és a súlyosan veszélyeztetett nyelvek dokumentálása más kihívásokat tartogat, mindenekelőtt az elérhető adatok mennyiségéből adódóan.

Ha a nagyobb nyelvek valamelyikét kívánjuk dokumentálni, mint például az angolt, a kínait, a németet, a magyart, fonetikai elemzés megtekintése hollandot vagy a lengyelt, már meglévő fonetikai elemzés megtekintése támaszkodhatunk, s könnyűszerrel találunk mintákat mind az írott, mind a beszélt változatából, amelyből a dokumentálás kiindulhat: könyveket vagy újságokat a múltból és a jelenből közülük sok már digitalizált változatban elérhetőtelevíziós és rádiós hanganyagokat, amelyeket csak rögzíteni kell vagy egyszerűen letölthetők az internetrőlinternetes fórumok és közösségi oldalak anyagát stb.

Mivel a számítógépek, az internet, valamint a hangrögzítő eszközök széles körben elterjedtek, az ilyen adatok mennyisége gyorsan növekedik, és könnyebben hozzáférhetők is lesznek.

A veszélyeztetett nyelvek helyzete egészen más. Közülük soknak fonetikai elemzés megtekintése írásbelisége, vagy az írott adatok elérhetetlenek, olykor szórványosak is lehetnek.

A tételhez tartozó fájlok

Előfordulhat továbbá, hogy a médiában sem jelenik meg a nyelv, esetleg a beszélői nem használnak internetet ha pedig mégis, akkor másik nyelven teszik stb.

Ezekben az esetekben a nyelvésznek a nulláról kell indulnia, és olyan sok adatot kell gyűjtenie hangfelvételek révén, amennyire csak lehetősége van. Ideális esetben a nyelv dokumentálása különböző adatközlőktől anyanyelvi beszélő gyűjtött mintán alapul, akik különböző korcsoportokhoz tartoznak, más és más foglalkozást űznek, mindkét nem képviselői megtalálhatók köztük, eltérő származásúak fonetikai elemzés megtekintése.

A veszélyeztetett nyelvek esetében azonban ez nem mindig lehetséges, például a beszélők alacsony száma miatt, vagy azért, mert már csak idősek használják a nyelvet. A beszélők létszáma és az adatok mennyisége mellett ugyancsak fontos a kommunikáció a nyelvész vagy más kutató, és a nyelvet beszélő közösség között.

A veszélyeztetett vagy kisebbségi nyelvek esetében a dokumentálást végzők általában nem tagjai az adott közösségnek. Nem feltétlenül beszélik folyékonyan a dokumentálandó nyelvet, és esetleg csak egy második vagy harmadik nyelven tudnak szót érteni velük.

Ez pedig éppen annak a nyelvnek a természetellenes használatához vezethet, amelyet dokumentálni szeretnének. Másrészt előfordulhat, hogy a dokumentálást végzők nem ismerik megfelelően az összes szokást vagy helyes viselkedési módot, és ezért akaratlanul is megsérthetik a közösség tagjait. Így tehát mindig hasznos, ha a dokumentálást végzők között van, aki a helyi közösséghez tartozik. Ez nem pusztán a dokumentálás szempontjából fontos, hanem elvi kérdés is, hiszen a dokumentálás eredménye az ő kultúrájuk részét képezi.

2. Всю жизнь он отдавал приказания машинам, и то, что эта вот была ему незнакома, не имело ни малейшего значения.
3. Олвин повернулся спиной к миру зазеркалья и оказался лицом к лицу с непрошеным гостем.
5. Взгляд создателя грандиозного парка и, как говорили некоторые, самого Диаспара был устремлен чуть вниз - словно он изучал планы, разложенные на коленях.
6. Но можно ли ожидать существования в вакууме разумных форм жизни.
7. A látás romlott miért
8. Голос Джезерака стих, когда он понял природу своего беспокойства; он криво, насмешливо улыбнулся, изгнав последний призрак Пришельцев.

A nyelvi dokumentáció tehát gyakran hosszú folyamat, mert a dokumentálóknak — mielőtt a tulajdonképpeni munkát elkezdhetik — utazniuk kell, kapcsolatokat kell teremteniük, meg kell ismerkedniük a helyi kultúrával és szokásokkal, és lehetőség szerint a helyi közösség részévé is kell válniuk. Nem pusztán szavak és mondatok A fejezet elején a nyelvi dokumentációnak a szereplő előzetes meghatározásakor három elemet említettünk: a gyűjtést rögzítés, fényképezés, írott dokumentumok felgyűjtésefeldolgozás elemzés, rendszerezés, átírás, fordításvalamint tárolás archiválás.

Ezeket az elemeket célszerű három egymást követő lépésnek tekinteni. Például először felvesszük a szavakat, azután lejegyezzük, lefordítjuk és elemezzük őket, majd az eredményt egy szólistaként vagy szójegyzékként kisebb szótár nyomtatott vagy elektronikus formában tároljuk.

Nyelvi dokumentáció

Ez azonban valójában három egymásba fonódó lépés, hiszen lehet átfedés közöttük, például a lejegyzést tekinthetjük gyűjtésnek és feldolgozásnak is, akár még egyfajta archiválásnak is. Sőt, gyakran érdemes előre tekinteni, és a munka kezdetén átgondolni a majdani elemzési és tárolási lehetőségeket.

Például ha a kutatót a fonetikai elemzés megtekintése hangrendszere érdekli, akkor elsőként feltehetőleg egy kisebb mintát gyűjt, majd előzetes elemzést végez, hogy megállapíthassa az alapvető fonetikai jellemzőket, ezt követően pedig céltudatosan gyűjti a további adatokat. A fonetika iránt érdeklődőknek más elvárásai lehetnek a gyűjtendő adatokkal és az archiválás módjával kapcsolatban, mint például azoknak, akiket elsősorban a kulturális hagyományok érdekelnek.

Mindazonáltal természetesen fontos különbséget tenni adatgyűjtés és elemzés között. Megfelelő rendszerezéssel a gyűjtött anyagok különféle feldolgozások számára is alkalmasak lehetnek: nyelvészet, kulturális antroplógia, történelem, vagy éppen földrajz. Az egyik kutató esetleg tipikus nyelvi például hangtani vagy mondatszerkesztési jellemzőket keres benne, míg egy másikat az anyagban tükröződő társadalmi viszonyok érdekelnek mint például az adatközlő szerepe az adott közösségben— különböző módszerrel, de azonos adatok alapján fognak dolgozni.

A nyelvi dokumentáció tehát számos tudományágat szolgálhat, valamint más és más perspektívát nyithat a nyelvi dokumentáció számára.

Az énekelt magánhangzók fonetikai elemzése

A nyelvészeknek nem csupán szavak vagy szövegek gyűjtése lehet a célja, a közösségre jellemző nyelvhasználati szokásokat és hagyományokat kell gyűjteniük, amelyek a következőkben jutnak kifejezésre: nyelvi viselkedés: hétköznapi beszélgetések, a közösség tagjai közötti társas kapcsolatok, a nyelvi szokásokban és hagyományokban megfigyelhető nyelvhasználat; a beszélők tudása nyelvükről: amit tudnak, illetve el tudnak magyarázni nyelvük szabályairól és szerkezetéről Himmelmann nyomántovábbá amit nyelvükről gondolnak, például meg vannak-e győződve arról, hogy megőrzésre érdemes, illetve tennének-e valamit ennek érdekében, használják-e a nagyszülők, amikor unokáikhoz beszélnek E meghatározások értelmében tehát a nyelvi dokumentálás nem a nyelv hangjainak stb.

A kommunikációs esemény több mint a puszta beszéd, hiszen annak megértéséhez, ami éppen történik, információkra van szükségünk, például a gesztusok, arckifejezések, a tágabb kontextus ismeretére, a szituáció esetleges további részleteinek az ismeretére, illetőleg arról, ha felvétel közben valami más tevékenységet is folytattak.

Adat és metaadat A metaadat olyan adat, amely egy másik adatot ír le: adat az adatról. Például a fonetikus számára az adat: hangfájlból származó akusztikus adat az átírással együtt, de az azt kísérő metaadat tartalmazhat információt a beszélőről neme, kora, származási helye és közössége, egészségi állapota, társadalmi és családi státuszaa felvétel körülményeiről környezet, háttérzajoktechnikai sajátságok a 2 5 a rövidlátás eszköze, szoftver, minőség stb.

Az adat és a metaadat elhatárolása a vizsgálódás céljától függ: ami metaadat a fonetikus számára, az elsődleges adat lehet a szociolingvista számára. Ha pedig ugyanazt a korpuszt egy kultúrantroplógusnak kellene elemeznie, akkor a fókusz nyilvánvalóan áttolódna a családi viszonyok és a társadalmi információk elemzésére, amelyek így adatnak, és nem pedig metaadatnak minősülnének.

Nyelvi dokumentációs módszerek A kommunikációs viselkedés és a nyelvhasználat dokumentálása Körülbelül a Nagyon sok efféle dokumentációra került sor már a A régi és új típusú dokumentálás közötti különbséget könnyen fel lehet mérni az alábbi két példa alapján: meghallgathatsz egy ban készült hangfelvételt ittilletve szem edzés a látás helyreállítása egy ben S.

Ulanowska által gyűjtött tündérmese átírását és fordítását. Manapság már úgy érezzük, valami hiányzik ezekből a régi dokumentálásokból, valami, amit nehéz fonetikai elemzés megtekintése éppenséggel lehetetlen volt létrehozni olyan helyeken és időkben, ahol és amikor kizárólag írásra és rajzolásra volt mód.

Amint fent már volt szó erről, a nyelvi dokumentáció nemcsak a nyelvtan vagy szókincs bizonyos elemeinek leírását feltételezi: alapvető fontosságú, hogy a nyelvet fonetikai elemzés megtekintése közegében örökítse meg, beleértve a beszélők különböző jellemzőit, valamint egymáshoz való viszonyukat és élethelyzetüket.

Ha azonban egy hangfelvétel hangminőségére gondolunk, el kell ismernünk, hogy a legjobb felvételeket egyáltalán nem a nyelv természetes közegében lehet készíteni, hanem hangrögzítő stúdiókban. Ezekben a zajok kiküszöbölhetők, illetve minimálisra csökkenthetők, előre és nagy pontossággal beállíthatók a mikrofonok vagy videokamerák, típusaik kiválaszthatók annak érdekében, hogy még a legapróbb részlet is felvehető legyen.

Az efféle felvételek nagyon értékesek egy nyelv hangrendszerének finom elemzésekor, és ezért a süketszobák a leggyakrabban az egyetemek fonetikai tanszékein vagy kutatóhelyek laboratóriumaiban vannak itt tekintheted meg az ilyen helyek listáját.

Stúdiókörülmények: felvétel egy visszhangmentes helyiségben süketszobábanlaboratóriumi kutatók munka közben; stúdiófelszerelés Adam Mickiewicz Egyetem, Poznań, Pszicholingvisztikai Tanszék; Agnieszka Czoska bal, középső és Maciej Karpiński jobb felvételei.

Ilyenformán a nyelvi dokumentációnak a minőségi kontroll és a természetes felvételi körülmények kívánalmai közötti legoptimálisabb megoldást kell megtalálnia. A dolgok természetéből fakadóan gyakorlatilag lehetetlen valószerű kommunikációs eseményt rögzíteni stúdió adta mesterséges környezetben.

Ez különösen érvényes olyan idős beszélőkre, akik például egy súlyosan veszélyeztetett nyelv utolsó megmaradt beszélői.

5.3. Észlelés

Másrészt viszont a stúdión kívüli hangfelvételek során mindig nehézséget jelent a jó hangminőség elérése még akkor is, ha kiváló hangfelvevők állnak rendelkezésre. Ha egy szobában ülve beszélgetünk, általában fel sem figyelünk az apró háttérzajokra, de ha a társalgásról készült hangfelvételt visszahallgatjuk, bizony észre fogjuk venni, hogy ketyegett az óra vagy búgott a hűtőszekrény. Milyen körülmények között készülhetett?

Milyen háttérzajokat ismersz fel? Keresd meg a teop nyelvet az interaktív térképen! Ott a többi fonetikai elemzés megtekintése is meghallgathatod, és tájékozódhatsz a feladatban szereplő a fonetikai elemzés megtekintése nyelvről. A beszélők — még ha nagyon barátságos környezetben zajlik is a hangfelvétel — általában ügyelnek beszédmódjukra, illetve igazítanak nyelvi viselkedésükön: beszédmódjuk megjósolhatatlanul módosulhat, például aszerint, hogy mennyire formális vagy informális a társalgás, udvariasabbá, illetőleg politikailag korrektebbé válhat — vagy éppen ellenkezőleg.

Mindez megnyilvánulhat olyan fonetikai akusztikai paraméterek módosulásában, mint a tempó, az intonáció, az időzítési minták, szünet és sok más. Mindez az úgynevezett megfigyelési paradoxonnal van összefüggésben.

A szociolingvisztikai kutatások egyik célja, hogy megállapíthassuk, hogyan beszélnek az emberek, amikor nem figyelik meg őket.

• Letölthető könyvek: Olaszy Gábor DSc disszertáció | SmartLab, BME TMIT
• Az énekelt magánhangzók fonetikai elemzése
• Nemzetközi fonetikai ábécé – Wikipédia
• Nyelvi dokumentáció | av-multitours.hu
• A beszédmegértés hierarchikus modellje Gósy
• Leíró magyar hangtan
• Beszédkutatás - Fonetika és pszicholingvisztika () | Arcanum Digitális Tudománytár
• Gósy Mária: Fonetika, a beszéd tudománya.

Tapasztalati tény ugyanis, hogy másként beszélünk akkor, amikor tudjuk, hogy megfigyelnek bennünket, s megint másként, amikor a megfigyelésről nem tudunk.