Fogamzásgátló módszerek bioetikai szempontból

Honlapunk: www. SZÁM Mert ha a világosság jó önmagában…« S ekkor, némiképp menthetően, a szerzetest leütik. Hozzá hasonlóan persze magam is úgy vélem, hogy a politikusok, a szakemberek és a laikusok türelmetlensége némiképp menthető. Ahogy a problémafelvetés is jelzi, az itt következő írás nem tart igényt arra, hogy eredeti gondolatokat fogalmazzon meg egyes bioetikai kérdésekről, csupán a kortárs vitáknak néhány olyan sajátosságát járja körül, amelyek leginkább alkalmasak arra, hogy a fogalomhasználatot verbális erőszakkal, az érvelést pedig retorikai fogásokkal helyettesítsék.

Zárásul a bioetikai nézetek közvetítésének néhány olyan példájára utalok, ahol maga a közvetítés, sőt a közvetíthetőség válik kérdésessé. Ennek célja megint csak nem az, hogy közvetett módon egyes normatív állítások tartalma mellett érveljen; csupán az, hogy felmutassa a modern társadalmi diskurzus ellentmondásainak szaporodását abban az esetben, ha nem pusztán egyéni vélemények ütköznek, hanem a vélemények egy része intézményes képviselettel rendelkezik.

Különösen megvilágító erejű annak bemutatása, hogy Bates látás eredménye ütközések nagy része éppen ebből a képviseletből, helyesebben annak problematikus voltából következik, éspedig nemcsak az adott intézmény és a kívülállók között, hanem az adott intézmény által képviselt közösségen belül is. De kezdjük a meghatározásokkal!

Wuketits30—31; Viens—Singer1; Hellsten11— A felsorolás meglehetősen önkényes, és kellő fantáziával tetszőleges számú további meghatározás is előállítható.

EMLÉKEZETES ESEMÉNY

Etika tankönyvekben nem csupán a felsorolás szintjén következnek egymásra az agresszió tilalmáról, a jogos védelemről, az igazságos háborúról, a halálbüntetésről, az abortuszról, az öngyilkosságról, az eutanáziáról, a nemi erkölcsről és a házasságról szóló fejezetek, hanem az érvelés logikája szerint is egymásra épülnek például Turgonyi Az, hogy a történelem során egyaránt van példa az életképtelen gyermekek vagy a magatehetetlen öregek megölésének helyeslésére vagy tilalmára, vagy az, hogy a magzat ember voltának kezdetét különböző kultúrákban különböző időpontokra teszik, fogamzásgátló módszerek bioetikai szempontból nem utalnak bármilyen univerzálisan érvényes erkölcsi törvényre.

A relativizmusnak ez a kényelmes fajtája természetesen megkíméli az egyént attól, fogamzásgátló fogamzásgátló módszerek bioetikai szempontból bioetikai szempontból állást kelljen foglalnia, de vajon lehet-e a közösség is hasonlóképpen semleges az említett kérdésekben? A magzat mint legfőbb terhelt nem játszik szerepet, mert az államnak csak a vitában kell semlegesnek lennie, a magzat viszont nem nyilvánított véleményt a vitában.

Mivel itt és most nem a semlegesség elméletének elemzése a cél, elegendőnek látszik arra a felvetésre utalni, amit az elmélet képviselői kétségkívül rokonszenves, bár némileg életszerűtlen módon javasolnak.

A cikkek forrásai

Az, hogy az imént magam is ösztönszerűen az abortusz példájára hivatkoztam elsőként, nem véletlen, bár közelebbről szemügyre véve egyáltalán nem magától értetődő. Az abortusz a nyugati országok nagy többségében államilag engedélyezett, az egészségügy által biztosított, a társadalom túlnyomó része által elfogadott gyakorlat: némi túlzással lezárt ügy.

Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!

Annak esélye azonban, hogy a jelenleg érvényes megengedő attitűd a közeljövőben gyökeresen megváltozzék, minimális. De valóban erről van-e szó? Csak egyetlen példát idézve az utóbbira: olyan népszerű tankönyvek, mint a Teach Yourself Ethics, oldalakon keresztül taglalják az abortusz elleni érveket, és az elfogulatlan olvasónak aligha támadhat az a benyomása, hogy az érvek nyilvánvalóan ésszerűtlenek vagy kevésbé erősek volnának, mint az abortusz mellettiek Thompson— Ennek ellenére — és dacára a hasonló könyvek vélelmezhetően magas példányszámának — semmi nyoma annak, hogy a közönség bármely célországban komolyan mérlegelné az abortusz újbóli betiltását, vagy legalábbis olyan fokú korlátozását, amely azt kizárólag az anya életének megmentése érdekében tenné lehetővé.

Hasonló elveket követ Aseph Ben Berachyahu esküje Szíriában a 6. A keresztény filozófiában egyre nagyobb szerephez jutott az emberi személy fogalma. Aquinói Szent Tamás Igazság című könyvének alapjai is igazolják az orvosi morált. A modern, liberális etikát hirdető filozófiák Hume, Smith az egyéni autonómia elvét hangsúlyozták. Az autonómia mind a beteg, mind az orvos szempontjából a segítés részének tekinthető.

Ez ugyanis az egyetlen eset, amikor egy élet áll szemben egy élettel, tehát az abortusz következetes ellenzője egyáltalán mérlegelheti, hogy az egyik élet megmentése érdekében feláldozható-e egy másik, feltéve persze, hogy az utóbbi nem a beavatkozás elsődleges célja, csupán elkerülhetetlen velejárója. Minden más esetben önellentmondásba keveredik: erre példa az az eset, amikor az abortusz olyan szabályozása mellett érvel valaki, amely megengedné a nemi erőszak áldozatának, hogy a terhességmegszakítás mellett döntsön.

Hiszen vagy azt állítja, hogy a magzat személy, és ártatlan személy elpusztítása önmagában vett rossz, ami sohasem lehet fogamzásgátló módszerek bioetikai szempontból cselekedet elsődleges célja, csupán egy másik ártatlan élet megóvásának másodlagos hatása; vagy azt, hogy mégiscsak vannak olyan megfontolások, amelyek — függetlenül a magzat személy voltától, ártatlan voltától, hiszen az erőszak elkövetéséért nyilvánvalóan nem felelős — pusztán pszichológiai okokból, egy másik érintett fél akaratából megengedik ezt.

Az abortusz mérsékelt ellenzője valószínűleg nem azt mondja, amit valójában gondol, hanem engedményt tesz annak a közegnek, amely elfogadhatatlannak tartaná, ha egy erőszakot szenvedett nőt arra kényszerítene bárki, hogy fogamzásgátló módszerek bioetikai szempontból kívánt terhességét kiviselje.

Joggal vethető fel, hogy az Egyesült Államok abortuszklinikái elleni támadások, amelyeket olyan szerzők, mint Mark Juergensmeyer, egyenesen a vallási terrorizmus fokozódásának globális trendjébe illesztenek Juergensmeyer20—24éppenséggel nem az érvek ártalmatlanságát igazolják.

A fentiek persze extrém példák, de korántsem irrelevánsak: pontosan arra utalnak, ami a jelen írásnak is központi tézise, nevezetesen, hogy a bioetikai viták retorikai kontextusa jóval meghatározóbb, mint maguknak a vitákban elhangzó érveknek a logikai érvényessége vagy helytállósága. Ahogy arra korábban — nem liberális, inkább schmittiánus alapon — utaltam: a gyakorlati döntés felelőssége nem kerülhető meg.

Annak valószínűsége pedig, hogy egy adott társadalomban racionális vita folyik például az abortuszrólalighanem fordítottan arányos a vita várható gyakorlati következményeivel. Frankensteinizmus Jól illusztrálja a fentieket egyetlen olyan, kiragadott példa, amely az abortusz kérdéséhez képest kevésbé látszik ugyan végletesnek nem közvetlenül élet-halál kérdésde épp eldöntetlensége okán talán még nagyobb indulatokat vált ki.

Úgy tűnik, hogy a közvélemény által formált politika és a politika által formált közvélemény egyaránt metapolitikai megalapozásra szorulnak, bár ezt kevesen fogják nyíltan beismerni: mintha a schmitti politikai teológia mintájára egyfajta bioetikai teológiáról lenne szó, amely a maga szekularizált módján alkalmaz a vallásival strukturálisan analóg fogalomkészletet és igazolási sémákat. Bár a magam részéről úgy vélem, hogy nem pusztán irracionális indulatokról van szó, hanem az aszimmetrikus fogalomképzés jól ismert és a maga módján nagyon is átgondolt technikájáról, érdemes vetni egy pillantást arra, hogy pontosan miként is érvényesül ez a technika a gyakorlatban.

Voltaképpen nem is ez az érdekes, hiszen a politikai és társadalmi viták alapvető, mindenki által ismert sajátosságáról van szó, hanem az, hogy egyes aszimmetrikus megnevezések szemmel láthatólag sikeresebbek másoknál. Ennek magyarázata természetesen lehetne egyfajta összeesküvéselmélet. Kétségkívül nagy a kísértés arra, hogy valaki a pénz, a politikai lobbik vagy a média — csupa kontingens tényező — hatalmának tulajdonítsa azt, ami valójában szélesebb társadalmi összefüggések eredője.

Összeesküvések, vagy tárgyszerűbben fogalmazva, a politikát a nyilvánosság elől elzárt módon befolyásolni kívánó törekvések mindig is léteztek: az összeesküvés-elméletek lényegi eleme azonban az, hogy az ellenfél összeesküvése gazdasági befolyása, lobbitevékenysége, médiahatása valamiért eredményesebb, mint a sajátunk, anélkül, hogy ennek egyéb körülményeit elemeznénk.

Mivel maga az úgynevezett közvélemény is az egyéni preferenciák aktuális többségének szinonimája, a közvélemény válik a végső erkölcsi instanciává, amelyre hivatkozni lehet. Az eutanázia esete is mutatja azonban, hogy a törvényhozás és a jogalkalmazás nem automatikusan követi a közvélekedés átalakulását. Bonyolult kölcsönhatásról van szó, ahol a asztigmatizmus és myopia különbségek és jogi döntések legalább annyira formálják a közvélekedést, mint az utóbbi az előbbieket.

IV. évfolyam, II. félév

Az emberölés olyan, államilag jóváhagyott formáiról például, mint a halálbüntetés, Magyarországon nem tartottak népszavazást, éspedig éppen azért, mert a kilencvenes években a lakosság többsége minden közvélemény-kutatás szerint a halálbüntetés fenntartása mellett foglalt volna állást.

Amikor pedig a kérdést a magyar Országgyűlés tárgyalta, a köztársasági elnök előre bejelentette, hogy a képviselők döntésétől függetlenül minden későbbi halálraítéltnek meg fog kegyelmezni, ezzel is jelezve, hogy bizonyos kérdésekben nem a többségi demokrácia elveit, hanem más, univerzális elveket tart szem előtt.

Vannak azonban olyan témák is, amelyek — mint az emberi reprodukció és a szexualitás témái, vagy ezek társadalmi kontextusa, a genderkérdés és a házasság szabályozása — közvetlenül érintkeznek fogamzásgátló módszerek bioetikai szempontból kérdésekkel.

Gyermekvállalás és családtervezés a Biblia fényében - dr. Kovács József 20180916

Az Egyesült Államokban, ahol az egynemű párok házasságának fogamzásgátló módszerek bioetikai szempontból egyes tagállamokban népszavazás döntött, a bíróság semmisítette meg az eredményt azon az alapon, hogy a döntés alkotmánysértő, vagyis olyan általános elvekkel ütközik, amelyek attól függetlenül érvényesek, hogy az emberek többsége egyetért-e velük vagy sem.

Ugyanakkor az a tény, hogy más tagállamokban — vagy Európa egyes országaiban — a lakosság többsége támogatja az egyneműek házasságát, sokak számára mégiscsak amellett szolgál érvül, hogy ez a helyes döntés. Némi malíciával azt is mondhatnánk, hogy egy liberális demokráciában a népet minden esetben meg kell kérdezni, kivéve, ha előre tudjuk, hogy rosszul fog dönteni; döntése pedig végső és megfellebbezhetetlen, kivéve, ha a várakozásokkal szemben mégiscsak rosszul dönt.

Az érvelés elmozdulásai A liberális érvelés említett dominanciája ugyanis valójában látszólagos. Az ellenvetések elnémításához megfelelő kiindulópontként szolgál ugyan, de konkrét esetekben az igazolás rendszerint elhagyja az egyéni önrendelkezésre való hivatkozást, mintha maga az érvelő is érezné, hogy ennél többre van szükség.

A jelen gondolatmenet szempontjából itt nem az az érdekes, hogy az emberi élet milyen könnyen azonosul a minőségi élettel pedig analitikusan talán elég jól elkülöníthető a kettőés nem is az, hogy a születések számának korlátozása homályban hagyja ennek módszereit.

A látás egysége az lényeges az, hogy az egyébként fogamzásgátló módszerek bioetikai szempontból szerző érvelése nem az anya — vagy jobb esetben mindkét szülő — azon jogára hivatkozik, hogy eldöntsék, akarnak-e gyermeket, hanem egy olyan, utilitárius elvre, amely szerint kevesebb ember nagyobb boldogsága jobban szolgálja a többség javát, mint több ember kisebb boldogsága, bár az utilitarizmus ellenfelei mindig is szkeptikusak lesznek az ilyen számítgatásokkal szemben.

A kérdés megint csak nem az, hogy mit keresnek a bírósági ítélettől jogosan elvárható racionális érvelés kontextusában az olyan kiküszöbölhetetlenül homályos fogalmak, mint a partnerség, az intimitás vagy az fogamzásgátló módszerek bioetikai szempontból.

Sokkal érdekesebb, hogy miként alakul át a szabadság formális meghatározása követendő normává, és hogyan szolgálnak kísérletek a látáshoz ennek az átalakulásnak az alapjául.

Donum vitae

Akárhogy is legyen, az a tendencia egyértelműnek látszik, hogy a liberális, pusztán az önrendelkezés jogára hivatkozó érvelések a es években egyre inkább átadják a terepet egy olyan retorikának, amely a liberalizmus vívmányait immár erényekként és értékekként kívánja újrafogalmazni és — bármilyen furcsán hangozzék is — konzerválni. A szerepek felcserélése Aki többé-kevésbé követi fogamzásgátló módszerek bioetikai szempontból nyugati világ jelenlegi kultúrharcainak alakulását, pontosan tudja, hogy a formálódóban lévő új ortodoxiával és annak politikai diktátumaival szemben éppen a korábban konzervatívnak nevezett szereplők hivatkoznak mind gyakrabban olyan liberális elvekre, mint hogy az egyént — adott esetben az orvost — senki sem kényszerítheti arra, hogy saját meggyőződésével ellentétes beavatkozásban vegyen részt; hogy a katolikus egyetem autonómiájának — lényegében vallásszabadságának — megsértése, ha köteles anyagilag hozzájárulni saját alkalmazottai abortuszának költségeihez; vagy hogy a keresztény örökbefogadási irodák üzemeltetőit lelkiismereti szabadságukban korlátozza, ha nem dönthetnek szabadon arról, hogy csupán különböző vagy azonos nemű párokat is ügyfeleik közé fogadnak-e.

Az ellenfelet saját fegyvereivel legyőzni persze nem eleve reménytelen vállalkozás — egyes amerikai katolikus intézmények egyelőre sikeresen alkalmazzák —, de nem vesz tudomást arról a tényről, hogy az érvelés imént említett hangsúlyeltolódásait már korábban megalapozta a szóhasználat olyan átalakítása, amely hosszú távon kétségessé teszi a hasonló törekvések sikerét.

A partner nem azért némul el vagy adja beleegyezését, mert megcáfolták, hanem azért, mert fenyegetik, hogy megfosztják attól, hogy játsszon… A döntéshozók gőgje a terror gyakorlásával egyenlő.

Lyotard és társai persze aligha gondolták, hogy egyszer majd az egyéni fogamzásgátló módszerek bioetikai szempontból kiteljesítésének élharcosai kerülnek abba a helyzetbe, hogy konzervatív a keratitis a látás helyreáll kell fogamzásgátló módszerek bioetikai szempontból az elért eredményeket a konzervatívok liberalizmusával szemben; abban azonban kétségkívül igazuk volt, hogy a harc a nyelv, a szóhasználat, a retorika területére fog áthelyeződni.

A jelenlegi nyugati felfogás — függetlenül attól, hogy nyíltan vagy burkoltan liberális, utilitárius vagy kommunitárius elvekre támaszkodik-e — abban egységesnek tűnik, hogy nem a morális univerzalizmust utasítja el általában,8 csupán annak bizonyos megnyilvánulásait, elsősorban azokat, amelyek valamilyen kinyilatkoztatott vallási tanításon alapulnak, tehát nem hozzáférhetők azok számára, akik nem az adott vallást követik.

A természetjogra való hivatkozás ráadásul legtöbbször megfelel annak a további követelménynek is, hogy összekapcsolja a természet középkori felfogását a természetes emberi ésszel belátható törvények összességét Homályos látást kaptam természet modern felfogásával, amely azt elsősorban biológiai törvényszerűségek összességének látja, és a kettő összhangját hangsúlyozza például Turgonyi— Amikor tehát a természetjogi érvelést azon az alapon utasítja el valaki, hogy az egy adott vallási közösségre különösen jellemző, akkor olyan csúsztatással él, amely retorikailag indokolható ugyan, de valójában az érdemi vitát óhajtja ideológiai alapon elkerülni.

Az előbbi azt fejezi ki, hogy egyes morális elvek egyetemesen érvényesek, az utóbbi azt, hogy a morális elvek függetlenek minden más, nem morális megalapozástól.

Ez volt a helyzet már VI. Pál pápa as Humanae Vitae enciklikájával is, de ma már arra is van példa, hogy egy eutanáziaellenes egyházi megnyilatkozás kimutathatóan növeli az eutanázia támogatóinak arányát az adott közösségben, lásd: Cavanaugh Mindez azonban csak még inkább aláhúzza a retorikai közeg jelentőségét: azt a nagyon egyszerű tényt, hogy a bioetika kérdései a viták legtöbb résztvevője szerint rég túl vannak a racionális megvitathatóság keretein, és — ha egyáltalán valahogy — csak kerülő utakon vezethetnek eredményhez.

A bioetika tehát egy ponton elkerülhetetlenül biopolitikává válik. Amíg nem válik világossá, hogy a vita feltételeinek rögzítése — egy eredendően politikai aktus — eleve egyenlőtlen feltételeket teremt a különböző résztvevők számára, addig nemcsak hiábavaló, de egyenesen önpusztító vállalkozás a vitában való részvétel; hiszen vagy azt sugallja, hogy a vesztes fél valódi vitában maradt alul, vagy azt, hogy pusztán retorikai csatározásról van szó, amelyet helyesebb olyan, megkérdőjelezhetetlen tekintélyekre való hivatkozással lezárni, mint a tudomány, a közvélemény vagy a politikai pragmatizmus, bármit is jelentsen ez.

A bioetikai viták közegének kritikája persze nem hoz azonnali eredményt, hanem kitartó aknamunkát igényel. Megfelelő közeg hiányában tehát nem valódi válaszokat fogunk kapni, hanem politikai diktátumokat, amelyek ráadásul — ahogy korábban láttuk — már ma is hajlamosak nem a szabadság, hanem inkább egy új értékrend, egy mesterségesen kialakítandó konszenzus nevében fellépni.

Irodalom Cavanaugh, William T. The Review of Politics, Chesterton, Gilbert Keith Eretnekek ford.

Bioetika jegyzet II.

Lukácsi Huba. Budapest, Szent István Társulat. Copi, Irving M. New York, Macmillan.

Fukuyama, Francis Poszthumán jövendőnk: a biotechnológiai forradalom következményei ford. Tomori Gábor. Budapest, Európa. Gregory, Brad S. Hellsten, Sirkku K. Amszterdam, Rodopi. Hertzke, Allen D.

In Haynes, Jeffrey szerk. London, Routledge. Kis János Az állam semlegessége. Budapest, Atlantisz. Koselleck, Reinhart Az aszimmetrikus ellenfogalmak történeti-politikai szemantikája ford. Szabó Márton.

Budapest, Jószöveg. Ludassy Mária Felvilágosodástól elsötétítésig. Lyotard, Jean-François A posztmodern állapot. In Bujalos István szerk. Budapest, Századvég. Sandel, Michael J. A helyes cselekvés elmélete és gyakorlata ford. Felcsuti Péter. Budapest, Corvina.

János Pál: Centesimus annus kezdetű enciklika DH II. Vatikáni Zsinat: Dignitatis humanae kezdetű nyilatkozat a vallásszabadságról Nyilatkozat az emberi embrionális őssejtek előállításáról, valamint tudományos és terápiás felhasználásáról EV II.

Lanham MDAltamira. The New Republic, április Szántó Veronika Frankenstein érvei. Magyar Nemzet Online, In uők szerk.

Az Élet kultúrájáért - av-multitours.hu

Thompson, Mel Teach Yourself Ethics. London, Hodder Education. Turgonyi Zoltán Etika 2. Budapest, Kairosz. Viens, Adrian M.

Jelenlegi hely

Cambridge, Cambridge University Press. Wuketits, Franz M. München, C.